Századok – 1884

II. Könyvismertetések és bírálatok - DEÁK FARKAS: Adatok az 1825. évi országgyűlés történetéhez közli Vaszary Kolos ism. 257

261 TÖRTÉNETI IRODALOM. vármegye követje nem azon ministeri lélek suggalatából szólt-e így, ki midőn a status financziáját ily szerencsétlen lábra tette, a magáét oly polczra emelte, bogy most fejedelmeket vendégelhet ? (Ragályi Tamással épen szemközt állott ekkor a finánczminister gróf Zichy-Ferraris fia.) Ki ne emlékeznék ama jelenetre, mely 1871. november havában folyt le a képviselőházban? Csak hogy akkor a minister valószínűleg mosolygott a követ úr hánykolódásai felett — most pedig lemondott állásáról, pedig akkor a támadás jogosúltsága alapos volt, most pedig nagyon is kétes. (216. L) Még csak egy körülményt említek fel ez érdekes könyvből; 1826. márc. 31-én a felső tábla ülésén gróf Széchenyi István így szóllott : Méltóságos urak ! Fennséges palatínus ! Minek előtte a szóban forgó kérdésre felelnék s a már több ízben vitatott »sistere« szó iránt mi értelemben vagyok, rövideden előadnám, két észrevételemet terjesztem a méltóságos úrak elibe : hogy katona lévén, azzal ne vádoltassam, hogy az igaz ügyben azt, a mint a dolog van, nem bátorkodom kimondani. Fájlalva kell ugyanis megvallanom, hogy elgondolván diaetai dolgaink folyamatját ama szemlátomást való ellenkezésekből, melyek az országgyűlése kezdetétől itt estek, oly nyomós következéseket hozhatok én ki, melyek szerint ama kérdést kell magam elibe tenni : van-e nékünk constitutiónk ? Nem azért jöttünk-e mi ide mélt. úrak, hogy a haza boldogságán munkálódjunk s orvosoljuk sebeit ezen áldott édes anyának, mely minket annyi javaiban részeltet és oly constitutionalis szabadsággal dicsőít, melynek megszerzéseért más nemzetek utolsó csepp vérüket is készek volnának kiadni s miért palástolnám a dolgot ? mi itt mégis csak a drága időt töltjük : tizenegyedik izenet már ez a mi most itt felolvastatott ezen correlatiók dolgában s szálljunk magunkba méltóságos urak s valljuk meg, hogy ez a tábla hátráltatja a tanácskozások kívánt előmenetelét. Több constitutionalis országokban is voltam én már, láttam diaetai dolgok folyamatját, de hogy azok ily vontatva mentek volna, nem láttam.« stb. stb. ily módon leczkéztette a főrendeket tovább is, kijelentvén végül, hogy a karok és rendek izenetét pártolja egész terjedelmében. Mire nádor ő fennsége latinul mondá : »Gróf Széchenyi édes atyjának érdemei iránt való tiszteletből, elnézem jelenleg mondott szavait, de tanácslom, máskor jobban fontolja meg, a mit mond s beszédét alkalmaztassa a helyhez, hol beszél és a leczkézésektől tartóztassa magát. A méltóságos főrendeknek nincs szükségük a grófnak sem tanácsaira, sem intéseire!« Csodálatos tanúságok rejlenek e könyv minden sorában s