Századok – 1884

Értekezések - THALY KÁLMÁN: Székesi Bercsényi Imre - I. közl. 193

SZÉKESI BERCSÉNYI IMRE. 1 'M egészen, Pipalyt, Ecsiókat és G-orbát pedig csak részben bírja vala, a nővéreivel előzőleg tett osztály szerint. Ezen osztály véglegesen alkalmasint csak 1628. őszszel, Imrének Erdélybe visszamenetelekor történt meg, vagy legalább ekkor eszközöltetett köztök ama jószágcsere, melyre az okmány végpontjából következtetni lehet. Ugyanis Imre annálfogva mer szavatosságot vállalni nővérei jogigényeivel szemben zarándi ősi javaiért: mert viszont »a leányágak is bírnak oly jószágot, ki csak fiúágot illetne.« Csupán a fiúágat illető Bercsényi-jószág pedig Erdélyben csak Székes és Kendeö volt. (Már annak helyén figyelmeztettük a t. olvasót, hogy Báthory Kristóf fejedelem adománylevelében az »utriusque sexus« kifejezés bent nem foglaltatik). A többi jószágmind házasodás által jutott időnként a családra, és így már eredeténél fogva is mind kétnemű utódokat egyaránt illette. Szükségképen Székest s Kendeőt fogja vala tehát itt az okmányban érteni Bercsényi. Es így megtudjuk azt is, hogy Imre úr Székest és Kendeőt, a Bercsényi István magtalan halálával egyedül csak őt, családjának egyetlen férfi-tagját illetett székely birtokokat, — a melyeken előbb rendesen lakott, — 1628. őszszel, ú. m. az Erdélyből való végleges kibontakozását megelőzött családi értekezleteken, — önként átengedé Margit, Borbáb, és Zsófia nevű húgai, illetőleg ezek árváinak, egyéb (ú. m. a zarándi, bihari, dobokai s némely fejéri és küküllei) jószágokban tett viszontengedmények fejében.Bizonysága ennek az is, hogy Székest ma is még a leányág utódai bírják, a minthogy a Báthory-féle — fiágra szóló — adománylevélnek eredetije is nálok van, melyet bizonyára a jószág átengedésekor adott volt át nekik Imre, jogaik védelmére. !) Ez az átengedés azért történhetett, hogy Imre ezen családi törzsjószágokat átalld ütegen kézre bocsátani még akkor is, midőn Erdélytől megvált. Inkább adá tehát a leáivjágnak. Különben, finelà, ha Erdélyből ki nem költözik is, az 1626-iki véres tragoedia után sohasem lehetett volna többé kellemes maradása Székesen. Mindenképen érdekében álla azért a birtokcsere nővéreivel, noha az a fiscusnak némileg praejudiciumára volt, a mennyiben Székes és Kendeö csak fiágra adományoztattak. Ámde ez a íiág nem halt ki, — csak cserét tett.