Századok – 1884

Értekezések - THALY KÁLMÁN: Székesi Bercsényi Imre - I. közl. 193

SZÉKESI I5EKCSÉNYI IM HE. 215 delemnek is, ösztönözvén őt, hogy a vakmerő vallásliáborítót és »gyilkost« fogassa bűnperbe s börtönöztesse be. Bethlen Gáborra — a ki, mint mondók, már az állítólagos bécsi levelezés miatt is gyanakvó szemmel vigyáz vala Bercsényire, — kétségtelenül nagyon bántólag s iugerlőleg hathatott a székesi váratlan tragoedia híre. Egy oly buzgó református fejedelem előtt, a minő ő volt, a ki épen most akar — immár harmadszor — csatasíkra szállani ezen vallásfelekezet sértődött szabadságaiért a császárral : nem kevéssé lehetett bántó, sőt bosszantó, hogy saját birodalmában ily ecclatáns vallásháborítás, zavargás és öldöklés történik. Es a zavargás kezdeményezője, a pusztító zendülés előidézője s a vérontás közvetlen, tényezője tagadhatatlanúl — Bercsényi Imre volt. Mind ezen körülmények összehatása alatt a fejedelem elhatározá felelősségre vonni és megbüntetni a féktelen főurat ; főbenjáró pört rendelt ellene foganatba vétetni, sőt elfogatására is kiadá a parancsot. Bercsényi azonban ezen intézkedésekről jóakaróitól idejekorán értesülvén, minden jószágának hátrahagyásával Magyarországba, II. Ferdinánd császár-király oltalma alá menekült. *) Gr. Bercsényi II. Miklós 1700-iki emlékirata szerint Imre úr nejét s gyermekeit is mindjárt ekkor magával szöktette Magyarországra (»sibi, suisque fuga consuluisset«), a mi azonban — lia a menekvésnek csakugyan oly gyorsan kellett történni — bajosan hihető. Yalóbbszinű, hogy később, midőn a béke helyre-Bercsényi Miklósról szólván, megjegyzi, hogy annak »az eleje (őse) Marusszé/cről Székesről bujdosott volt ki (Magyarországra) gyilkosság miatt. A feleségemnek a Kiín-ágról közel való atyjafia.« (315. 1.) 1) »Et cum Georgio Iiákóczy seniori (hibásan, Gabriele Bethlen helyett) Principi Transsylvaniac idem Emericus Bercsényi arma contra Augustissimam Dornum capere — fidelitatis zelo ductus, quem iuviolabiliter observare conatus est — disvadere, suprafatique Principis intentioni módis omnibus contravenire coepisset : de mutua cum altetitulata Aula correspondentia accusatus, a dicto Principe, ejusdemque asseclis adeo est persecutus, ut nisi universa deserendo bona, sibi suisque fuga consuluisset, de vita actum fuisset ejusdem. Deinde per insidiatores fugatus, inque exiiium missus, sub umbra Augustissimi Impcratoris Ferdinandi alarum cum prolibus suis vitám égit inculpate, sanguineque contestatus est suam quam coluit fidelitatejn. « (Gr. Bercsényi Miklós, 1700-iki emlékiratában)