Századok – 1884
Értekezések - THALY KÁLMÁN: Székesi Bercsényi Imre - I. közl. 193
200 Ï1IAI,Y KÁLMÁN. bély György megbízásából, s nyerte adományul Rákóczi Zsigmondtól. Sőt Szalárdy krónikája szerint a csak zsákmányon kap. dozó, jellemtelen ráczok később (valószínűen már a Bocskay háborúja kezdetén) magát Lippát is török kézre juttaták, »elárúlyán a bennevaló magyarokat.« De alig melegedhetett meg benne az új török helyőrség: 1605. martiusban megint újból »ugyan a ráczok — Bocskaytól megnyeretve — levágván a bennevaló törököket, magyar kézbe ejtették vala Lippa várát.« T) Szóval, jól jegyzi meg Szalay László, hogy ezen időben »Lippa és környéke rdez mozgalmaknak szolgált színhelyűi, melyek irányukat Kassáról (vagyis a bécsi udvar titkos machinatióitól) vették.« 2 ) Nagyon helyes volt tehát Bocskay választása, a ki a criticus viszonyok közt hányódó oly fontos fekvésű fő-végházat, a tőle függő öt apróbb várral s kerületekkel egyetemben 1606-tól oly régi, tapasztalt, szemes és bátor hadi főtiszt gondviselésére bízta, a minő az öreg Lugassy János vala. Meg is tartotta azt azután Lugassynak hív és éber vigyázata az ország hűségében, egész 1615-ben bekövetkezett haláláig. Utána Bethlen Keresztessy Pál lugosi és karán-sebesi bánt nevezé ki lippai kapitánynyá : de ennek gyönge kormánya alatt a ráczok megint felütötték fejőket, s irányukat Kassáról és Homonnaytól, Bethlen versenytársától véve, ismét kezökbe ragadák a gyeplőt, noha még nem nyilván. Azonban a török porta is egyre sürgeti vala Lippa, Jenő várak és tartozékaiknak, mint jogtalanúl, »az árúló ráczok árúitatásuk miatt magyar kézbe esetteknek« visszaadatását Erdélytől. Báthory Zsigmond óta nem volt erdélyi fejedelem, a kitől a törökök ez iránt ígéretet ne vettek volna.3 ) Bethlen Gábor is, még 1613-ban, athnáméja kiadatásakor kötelezettséget vállalt *) Szalárdy János »Siralmas Krónika,« 36. 1. — Bocskay már 1605. mart. 20-kán tudósítja Báthory Istvánt, hogy Lippa, Lúgos, Karán-Sebes immár az övé. L. Thaly Kálmán »Bocskay I. leveleskönyve,« Magy. Tört. Tár XIX. köt. 65. 1., továbbá 67. és 86. 1. másoknak is ugyanezt irja. Téved tehát Szalárdy, midőn Lippát csak 1606-ban juttatja Bocskay kezére. 2) Szalay L. Magyarorsz. Tört. IV. köt. 538. 1. 3) U. o. 537. 1.
