Századok – 1884

Névtelen cikkek - II. Ulászló utolsó órái 177

178 TÄltCZA. véleménye az volt, mint előbb, kinyilatkoztatta az urak előtt, hogy igenis úgy rendelte és nem akarja máskép. Szerdán [márez. 12-én] d. u. 4 órakor előhozták a szent olajat és az érsek a szent kenettel ellátta a királyt. Ezután a király pápa ő szentsége és a lengyel király követéért küldött s nekem megparancsolta, hogy fiát hozzá vezessem Bornemisszával együtt. Ezzel Lajos királyt a pápa, a császár és lengyel király kegyeibe ajánlotta. Mig ez történt, sokan sírtak ; nagyon szomorú jelenet volt. Lajos királynak fejét az ágyra kellett hajtani s ott megáldotta öt, miközben az öreg királynak szemei könynyel teltek be ; Lajos király is sírt és csaknem minden jelenlevő, annyira megindító jelenet volt. Azután ismét hazavezettem Lajost ; ő felsége pedig végrendeletet csináltatott »gen Behem,« azt felolvastatta és az urak előtt megerősítette. Az urak erre eltávoztak, nekem meghagyván, hogy ő felsége mellett maradjak, a mit én meg is tettem s ápoltam mindvégig az éjen át. Reggel felé [márcz. 13-án] jobban lett, a doktorok vigasztalták és enni adtak neki s ő felsége jó ízűen evett is. Elküldtem az urakért, tudósítván őket s el is jöttek mindnyájan. 0 felsége misét hallgatott és maga is elmondotta a eonfiteor-t, annyira áhítatossan, hogy szemei könybe lábadtak. A mise után aludt 6 óráig, akkor erősen rosszabra fordúlt betegsége. Az urak megjelentek, ott ültek egy óráig, azt hivén, hogy mindjárt meghal ; azután elmentek étkezni, nekem meghagyván, hogy mellette maradjak s ha látom, hogy ideje lenne, gyóntassam meg. 4 órakor újra rosszabbúl lett, tudattam az urakkal, akik összegyűltek s elküldöttek a követekért. Az érsek feloldotta őt vétkei alól és feladta neki a halotti szentségeket. Fájdalmas jelenet volt, sokan sírtak. Az urak is megáldották, de ő már nem tudott beszélni. Az urak hazamentek, megbízván Károly herczeget, a győri püspököt, Báthori Istvánt és engem, hogy mellette maradjunk haláláig. Mi ott imádkoztunk felette ; és midőn a salve-t imádkoztuk, épen 7 órakor : ő felsége nagyot sóhajtott és kimúlt, legyen neki Isten irgalmas, kegyelmes. Azután bebalzsamozták és (byxena)- kendőkbe göngyölték és magas ravatalra kiterítették, hogy mindenki láthassa S énekeltettek felette, a mint illik. — Virágvasárnapján | márcz. 16-án] a szt.-János templomába vitték nagy processióval s ott letették. Másnap | márcz. 17.] nagy tisztességgel kivitték a városból; én vittem több úrral együtt; a vajda [Zápolya János] nem akarta vinni. A boldogúlt királynét is kiásták és egy fekete kocsira helyezték. Erre megindúlt a menet, elöl a követek az érsekkel és a püspökökkel ; azután a megboldogúlt király kocsija, utána a néhai királynéé ; mindkettőjöket Székesfejérvárra vitték át ; az urak mindnyájan velők mentek a temetésre. Nekem itt kellett maradnom, uram Lajos király mellett, vele vagyok éjjel-nappal. Azt is meg akarom írni, hogy ment végbe a temetés Fejérvárt [márcz. 19-én], Bár nem voltam ott, de értesülést szereztem mindenről. Az összes papság elibe vonúlt processióval, átvették ő fgét, bevitték a városba, a templomba letették s egész éjjel énekeltek felette. Másnap