Századok – 1884

Értekezések - Dr. HAMPEL JÓZSEF: Történeti szakoktatásunk az egyetemen s azon túl 167

TÂKCZA. szakköreinket már régibb itlö óta foglalkoztatja s melynek gyakorlati megoldását örömmel várja az érdeklődő közvélemény. Köztudomás szerint a történelem cursorius előadása úgy a mint előbbi időkben mindenütt dívott és a mint ma nap is majdnem túlnyomólag és egynémelyik tanár által kizárólag kezeltetik, nem elégséges arra, liogy a történeti szak leendő képviselői a közeptanodákban s az irodalomban kellő szakmíveltségre szert tegyenek és kivált nem elég alkalmas arra, liogy általa önálló kutatásra ösztönöztessek és vezéreltessék a fiatalság. Külföldön már néhány évtized óta tették ugyanazt az észleletét és buzgó szakemberek, kik legelőbb födözték föl a hiányt, a göttingaf, berlini, lipcsei s más egyetemeken már több mint egy nemzedék óta tartottak a rendes cursorius föleczkék mellett kisebb collegiumokat, melyek a történeti kútfőknek, a kritikának, a segédtudományoknak stb. voltak szentelve; majd meg egyes válogatott tanítványaikkal gyakorlatokat tartottak és csak később hozták mindez ugyanegy czélra szolgáló szakfolyamokat »seminariumok« czímén rendszercsb formába. Mai nap ily történeti szakseminariumok már sok helyütt léteznek és buzgó kezdőknek módot nyújtanak arra, hogy hívatott tanárok közvetlcu vezetése alatt szakemberekké képezhessék magukat. E seminariumok Németországban kétségtelenül hatalmas lendületet adtak az irodalomnak és bizonyára üdvösen fognak hatni nálunk is, ha viszonyainknak megfelelőleg létesítjük. Ez irányban tehát örömmel látjuk a miniszter kezdeményezését és meg lévén a remény czélirányos indítványok gyakorlati megvalósítására, a szőnyegen lévő kérdések szellőztetéséhez a következőkben concret javaslattal akarok hozzájárulni, elmondván röviden, hogyan képzelem a mi viszonyaink közt az erintett intézményeket megvalósíthatóknak. Czélszerünck vélem belévonni a történeti szakoktatás egész körét. Mert a midőn hasznosnak és égetőnek tartom a semiuariumi kérdés megvitatását, nem kevésbé fontosnak látszik a cursorius leczkék kellő szervezésének kérdése is, mely nézetem szerint legelőbb oldandó meg. Továbbá, létezvén már nálunk egy tanári seminarium, melynek történeti osztálya van, annál inkább szóba kell hozni ennek viszonyát az alapítandó seminariumokhoz, mennél zavarosabbak nálunk a nézetek, erről is, meg a külföldi történeti szakseminariumokról is. Végül, esak kevesen ismerik nálunk a bécsi történeti intézet, valamint a párisi école des chartes szervezetét s azért kapcsolatosan ezeket is szóba hozzuk és megtoldjuk egy pár megjegyzéssel a római és áthénei archaeologiai intézeteket illetőleg. I. A történeti collegiumok dolga az egyetemen jelenleg úgy áll, hogy tizennyolez tanár hirdet leczkéket — tekintet nélkül egymásra vagy a bölcsészetkari hallgatóság szükségleteire. Sem ugyanazon tanév tanszakmái közt nincs concordantia, sem a bölcsészeti négy évi tanfolyama alatt a leczkék sorrendjében nem igen szokott módszeres következetesség lenni.