Századok – 1883
III. Állandó rovatok - Rövid hirek
94 tárcza. nagy munka, mely a már a pápai tizedlajstromot is felhasználta, Lipovniczky István nagyváradi püspök költségén fog világot látni. — PISSTY FRIGYES Kómából visszaérkezett, a pápai tized-lajstrom nagy részének másolatát magával hozva. Útjáról s római tartózkodásáról az »Egyetértés«-ben közlött leveleket, melyek közül az egyikben Kossuth -nál tett látogatását írja le. A társalgás leginkább Pestynek a horvát történetre vonatkozó kutatásai fölött folyt, s Kossuth megjegyzé, hogy fejtegetéseit teljesen osztja : »Az ön érvelése — úgymond — megdönthetlen, mint a matliematica ; adatai ellen semmi alapost nem lehet felhozni. De miután ön munkájában reám is hivatkozott, meg kell mondanom, hogy a pozsonyi országgyűlés küldöttségi operatumának elvesztését nem kell sajnálnia. Az illető operatumot nem Bernát Zsigmond dolgozta ki, hanem én, és úgy hiszem, az még létezik azon irományok közt, melyeket nálam elkobozván, Bécsbe vittek. Az említett operatum két részre oszlott. Az első részben ki volt mutatva — habár nem oly kimerítő alapossággal, mint ön tette, —hogy Verőcze, Posega és Szerém magyar vármegyék, és azokat nem illeti a Slavonia elnevezés. Ez operatum alapján és szellemében azután a nevezett három vármegyét csakugyan a magyar vármegyék közt sorolták fel az 1848. évi törvények. Az operatum második része a horvátok által folytonosan emlegetett, de senki által nem látott statutárius joggal foglalkozott. Egyébiránt én az ön utóbbi munkáit behatóan tanúlmányoztam, és miután épen most »Emlékirataim« negyedik kötetén dolgozom, lesz alkalmam e kérdésre tüzetesen visszatérni.« Kellemetesen hatott reám — írja Pesty — nagy hazánkfiának történetirodalmi jártassága. A többek közt csak azt említem, hogy elémbe tárta a Batthyányi-féle Leges Ecelcsiasticae czímü munkát, és rámutatván az I. kötet 327., 328. lapján közlött 1279. évi oklevélre, melyben a régi Horvátország fekvése ki van mutatva, azt kérdezte tőlem : »Ez az oklevél határozottan támogatja az ön érveléseit Ilorvátországuak a tengerpart melletti fekvésére nézve : és a Dráva-Száva közének magyar voltáról ; de ön még sem hivatkozik reá. Yan-e ezen oklevélnek valami bibéje ? és ezért hallgatott róla ?« Kijelentéin, hogy nem volt szándékom e közjogi tárgyat kimeríteni, mert ha arra törekszem, akkor vastag kötet lesz belőle, és ez nem olyan könnyen járja be a közönség minden rétegeit, mint a mérsékelt terjedelmű füzet. A mit »a régi eltűnt vármegyék« czímü munkámban Horvátországról mondtam, távol sem keltett annyi figyelmet, mind midőn ugyanazt egy alig hat ívnyi füzetben elmondtam. Az utóbbi keltette fel a journalistica figyelmét, nem a nagy két kötetes munka. Elmellőztem nagy részben Gyurikovics és Palugyai ez irányú bizonyításait is, és inkább csak saját tanulmányaim eredményére szorítkoztam.« Kossuth ez ügyben levelet is írt Pestynek, melyet az »Egyetértés«-ben közzétett.
