Századok – 1883

A M. T. Társulat kirándúlásáról kiadott füzet tartalma - B. Kemény Gábor: elnöki megnyitó beszéde

MEGNYITÓ liESZKDE. azon követ, és ajándékokat osztogatnának amutogatóknak ; majd akadna tán más, két-bárom kőpad is, melyről elmondanák, bogy Hunyadinak volt ülőhelye és csakhamar tán elbeszélésekkel kisérnék, mint néphagyománynyal, a cicerone-k a mutogatást, melyeknek alapja tán egyik vagy másik touristának beszélgetése, vagy jobb, rosszabb történeti dolgozatnak nyomtatott előadása. Úgy a mint gyakoribb érintkezésbe lép a köznép idegenekkel, a mint kilép azon elzárt eszmekörből, melyben századokon át élt, a mint vész benne a ragaszkodás és a kegyelet mindaz iránt a mi régi, a mi örökségként nyert hagyomány, a mint többször és többször kell a hagyományt elbeszélni maguknál sokkal műveltebb embereknek, és ezeknek megjegyzései vagy az írás tudomása azokba belecsúszik : azonképen veszít a néphagyomány értékéből, történelmi becséből ; ha nem válik belőle regényes elbeszélés, mese. Az előadás gyakran valamely történeti tény elbeszélését illetőleg nagyon simán, egészen hihetőleg foly. Egyszerre azonban következik, hogy valamely merőben műveletlen néphez küldött követség vezére bosszú, valóságos parlamenti dictióval szólítja meg az idegen hatalmasságot és az szintoly dictióval válaszol. Honnan tudja azonban a tudós történetíró, hogy épen azok a macska körmök közé zárt szavak, mondatok, használtattak ? Talán mindenik beszélőnek háta mögött állott a gyorsíró, aki az eredeti nyelven, vagy tán tolmács után, a beszédeket, oratiókat, állva vagy lóháton, sátorban avagy fénylő csarnokokban egyenlő híven feljegyezte? Azon oratiok szavait is, melyek soha sem tartattak? Köztudomású dolog az, hogy most már minden hivatalos, nyilvános, csak némi fontossággal is bíró tárgyalásoknál gyorsírók vannak jelen. Külön arra alkalmas hely van számukra kijelölve ; néha kényes tárgyalásoknál a külön megbízott gyorsírók föleskettetnek a tiszta igazságnak teljes figyelemmel való följegyzésére, bogy az aztán rögtön szétröpíthető legyen a világ minden tájaira. Azonban teljességgel nem kell gondolni, hogy még a szó szerint hű gyorsírói följegyzések után is könnyű lenne valamely beszédet a maga teljességében vegy fogyatkozásaival bírni. Hiszen a szóbeli előadásban nincsenek megjelölve a kikezdések, pontok, a vesszők, általán az írási jelek ; lehetnek benne oly ismétlések és