Századok – 1883

II. Könyvismertetések - BÁRÓ MEDNYÁNSZKY DÉNES: Archivum Rákóczianum. VIII. k. Ism

81 történeti irodaî.om. fejedelemnek szüksége volt a külföld támaszára, az európai coni­binatiókra : átható ítélettel fogta föl azokat, és nem kiméit sem szellemi erőkifejtést, sem bőséges anyagi áldozatokat azok táplálása és ügyes fölhasználása érdekében — hanem midőn ő mint hatal­masság cselekedett s mint önálló tényező az általa fölkarolt és képviselt politikai föladatot irányozni vélte és szálait szőtte — viszont azon külföldi udvarok és kormányok, kiknek hitt, kikben remélt, végső hátgondolatban őt mégis csak eszköznek tekin­tették, bátorították, hitegették, megadták neki az egyenrangú tisz­teletet formai külsőségben, mint a többi nemzetközi érintkezéseik­ben — hanem ígéreteik káprázat, biztosításaik hullám, adott sza­vuk futó homok maradt, mert maguk részéről számításaikban Rákóczy nem volt czél, nem emelkedett önálló tárgygyá, melyet ők önmagaért követtek volna, mint szilárd állami elemet, úgy mint bármely más nagy-vagy kicsiny, de létében és hatáskörében elis­mert mozaik kövét Európának akkor vajmi különfélén tarkázott sakktáblája koczkamezején. Rákóczy s az ő képében a magyar fölkelés mindig csak ter­tium comparationis maradt, melyet a külföldiek saját állásuk vagy mozgásuk szempontjából segédeszközül tekinteni, saját lat­jukban súlyúi fölhasználni meg nem szűntek; ebben egyetértettek, ebben egyik a másikát éber, irigy gyanakvó szemmel kiséré. S így ment, így változott a buzgóbb vagy lanyhább fölkarolás vagy elejtés, az alkudozások sürge nekibuzdulása, vagy tartogató huza­vonája, az állaniszövetségi bíztatások szilárdulása, vagy a végre­hajtó tett küszöbén a fennakadás sőt hátrálás: inert a döntő nem volt az adott szó vagy annak látszatja, és Rákóczy meg a magyar confoederatio — hanem a közvetlen saját helyzet saját czélokra. A jelen kötetben közlött iratgyűjtemény legnagyobbrészt a lengyel- muszka- és svéd összeköttetésekre vonatkozik és sok darabjaiban érdekes világot vett ezen ernyedetlen levelezési közle­kedés benső természetére, valamint a tárgyalt egyéniségek minő­ségére és az igen különböző személyviszonyokra is következteté­seket enged vagy fölvilágosítást nyújt. Azonban e levelezések már a nemzeti mozgalom végéveiből valók, a midőn a fejedelemnek sze­rencse csillaga mindinkább hanyatlott s ügyének diadalma keresz­tülvitelében a hit nem állott többé szilárd lábon azoknak elméjében, kik őt tartogatták, de hátgondolatjaikban az őszinteség és tett­készség árkelete kétkedve megingott s hanyatlásnak indúlt úgy hogy mindaz nem valósúlt, mibe a fejedelem reményét vetette volt, és az oly kitartón, ügyesen vezetett combinatiók elvégre ködbe foszlottak a nélkül, hogy azokat valósulásra hozni, cselekvő végrehajtásban megtestesítni sikerűit volna. E benyomást a leve­lezésből kiolvasni most könnyű az utókori olvasónak, viszont nem SZÁZADOK. 1883. I. FÜZET. 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom