Századok – 1883

I. Értekezések s önálló czikkek - SZÁDECZKY LAJOS: Báthory Zsigmondné - I.

56 BÁTI10K1 ZK IG MONDNÉ. csak Privigyéről jun. 26-áu írváu fiáiiak Ferdinándnak) folyvást leánya sorsán aggódik : »mindennap leli a hideg, nagyon rosszúl néz ki, egészen kikelt azelőtti alakjából.« Különben gyönyörködnek az ismeretlen népviseletben és szokásokban, tetszenek nekik a magyar urak, a kik azt mondogatják, bogy Magyarországban a királynak többje van, mint két Csehországban volna : isten tartsa is meg (teszi hozzá Mária) és engedje azt is visszaszerezni, a mit elvesztettek belőle! Jól esik magukról azt írni a Ferdinándnak, hogy »mindenki nagyon szépnek és kedvesnek tart minket, istennek hála érte, imádkozz te is érettünk i«1) Az utazás kellemetlenségei közé tartozott az is, hogy kíséretük nagyon hiányos volt ; — az legalább Rózsahegyig, ahol a Miksa főherczegtől Kassáról eléjök küldött kíséret várta őket. Mansfeldnek 600 emberrel Pozsonyban kellett volna várnia őket, de nem találták ott, így magoknak kellett kíséretről gondoskodniok. Mária titkára a zsidók pusztában vándorlásához hasonlítja útjokat. Az útazás így sok kellemetlenséggel járt. Az út fáradalmai erősen megviselték őket s a menyasszony betegsége, mely őt egészen kivetkőztette virúló színéből, sok lelki aggodalomra adott okot. S még ez sem volt minden. Az anyai szívre még nagyobb megpróbáltatás várt, a mint a gyászhír Gráczból utóiérte őket, hogy leánya Katalin meghalt. Méltán sóhajthatott fel az özvegy főherczegnő: hogy az én anyai szívem mit érez, azt csak a jó isten tudja ! Fájó szívvel teszi meg július 12-én Kassáról a rendeleteket, leánya díszes eltemetésére.2) Gráczból Eudolfot is megkérdezték a temetés miként rendezése felől, a mi Máriának nem cetszett, azt írja erre vonatkozólag fiának Ferdinándnak : »nagyon haragszom, hogy a császártól tanácsot kértetek ; mit tud ahoz a császár ? sokkal szükségesebb dolgokban sem tesz semmit, s most ebben tenne valamit?!« — Jellemző szavak Pudolf gondatlanságára. így ért a lakadalmi menet, a gyászos karaván Kassára, a hol az erdélyi fejedelem követe Bogáthi Imre üdvözölte őket. Néhány napi pihenő után a menyasszony kissé felüdülvén, folytatták útjokat Szatmár irányában. Báthori Zsigmond szorongó lélekkel hallotta mátkája közeledésének hírét. Nyugtalanság vett rajta erőt s felébredt 1) Mária föhgnő levele fiálioz Ferdinándhoz, Prelvicza (= Privigye) 1595. jun. 26. Harter : Gesch. Ferd. II. 3. 565 1. 2) Mária föhgnö levele Ferdinándnak Kassa, 1595. júl. 12. Köz. Harter : Maria Erzherzogin 153 1. és Harter: Gesch. Ferd. II. 3. к. 567 és 568 1. !) Harter: Maria 155 1.