Századok – 1883

I. Értekezések s önálló czikkek - CSÁNKI DEZSő: Első Mátyás udvara. - I.

I. MÁTYÁS ÜDVARA. 577 nélkül, hogy tőle a testvéri és rokoni szeretetnek ama feltűnő nyilván íilását rosz néven lehetne venni. Ha a Hyppolitra vonatkozó nagybecsű levelezés nem mutatná is, bízvást okolhatnék gyemiektelenségét. Hogy Corvin Jánost fiáúl nem dédelgeté, könynyen magyarázható ; s ha már — gyermektelen nők szokásaként — másfelé kellett fordulnia kedvenczért, nem fordúlhatott volna jobb helyre, mint haza, vagy nővéréhez Eleonorához, kinek fiáról Hyppolitról csakugyan oly gyakran emlegeti, hogy fia helyett fiául tekinti s gyermektelenségeért vigasztalást csupán az ő jelenlétében talál Alig szükséges azonban bizonyítgatnunk, hogy mindez az udvar magyarságának nem vált előnyére. Azt pedig világosan látjuk, hogy az udvarba járatos magyar főúraknak nehezen esett. Annál is inkább, minthogy az erkölcsök elolaszosodásával járt, Bonfini párhuzamot vonván a régi magyar királyok és a Mátyás udvarában divatozott erkölcsök és szokások között, végűi űgy ! találja, hogy Mátyás, a művészetek és tehetségek pártfogója, az » utolsó időben teljesen beleélvén magát az olasz műveltségbe, mind t feltűnőbben kezdé elhanyagolni a régi magyar szokásokat, kárhoztatni a szittya erkölcsöket s a főúrak parasztos életét,2) Az átalakulás azonban ezeknél nem lehetett oly gyors, mint akár a főpapoknál volt, akár a királynál. S ezért buzdításai : építsenek ők is szép palotákat, éljenek városiasabb életet s legyenek nyája-1 sabbak az idegenek iránt, ha — mint látjuk — talált is követőkre, az az ellentét mégis fenmaradt, hogy a részben írni és a magyaron kivűl más nyelvet beszélni is alig tudó főúrak azután sem bíi'tak kellő érzékkel az új műveltség iránt ; s másfelől, hogy e műveltséggel s hozzá még a királynéval az idegenek s főként az olaszok beözönlése járt. Ez a főúraknak, amaz az idegeneknek nem tetszett. Utóbbiak a főúrakban csupán a katonát meg a nagy vagyont becsülték, egyébként barbároknak nézték őket s viszont a főúrak az udvar összes önmagukat dicsérő tudósait, és az új műveltségnek legalább mázát viselő olaszait hamar ingvenélőknek s О Töbh oklevél a Mátyás k. d. е. III. к. végén. Pl. 382. 1. ». . . per mia consolazione, che quando è con me, me pare havere un mio flglio« — írja 1488-ban Eleonorához. ') 831. 1.