Századok – 1883

I. Értekezések s önálló czikkek - SZÁDECZKY LAJOS: Báthory Zsigmondné - I.

52 BÁTHORI ZSIGMONDNÊ. Láz »eladó« leányaira politikából alkut kötni. Nem ok nélkül vált példabeszéddé a »... tu felix Austria nube«. A császár-király csak akkor (1595. jan. 31-én) értesítette Mária főherczegnőt a » szerencsé «-ről, midőn már fejedelmi szavát lekötötte Báthori Zsigmond követeinek. Ervekben nem volt hiány: úgy kívánja azt az uralkodóház érdeke, úgy kívánja az egész keresztyénség szent ügye. De a politikai érdekek szava nem fojthatta el az anyai szív hő szeretetét, az a rideg politika úgy is megkövetelte eddig is már Mária főherczegnőtől áldozatát, midőn egyik leányát Annát kiragadta ölelő karjaiból, hogy általa Lengyelországot, melynek királynéjává lőn, közelebb hozza a birodalomhoz. Most még ő is, a lengyel királyné, szót emelt édesanyjánál, hogy ne áldozza fel testvérét, ne adja Báthori Zsigmondnak. Valóban Mária főherczegnő sehogy sem tudott belenyugodni, hogy kelljen neki »olyan kedves és engedelmes gyermeket« egy oly távoli veszélyes országba elbocsátani, a lengyel királyné határozottan ellene volt e házasságnak ; de az édesanya és testvér kérő szavai nem juthattak a császár pánczélozott szívéhez s végtére is liozzá kellett szokniok a gondolathoz, hogy a politikai érdekek kérlelhetetlen parancsával szemben az anyai és testvéri szív magába fojtsa sóhaját. Ahoz azonban szilárdan ragaszkodott az özvegy főherczegnő, hogy leányai között választást nem enged: vegyék azt, a melyiket adják, nem tanácsos szokásba hozni, hogy a főherczegnők között válogassanak. Ez felelet volt a császárnak, de felelet volt egyszersmind Zsigmondnak is, a ki már előbb (1594. őszén) kérte a főherczegnőt, küldené el neki két idősebb leányának arczképét, hogy választhasson közöttük, a mit akkor a főherczegnő azzal ütött el, hogy a császár híre és tudta nélkül kérését nem teljesítheti. De most a császár-király közbelépése által egyengetve volt az út az erdélyi követség előtt Prágából Gráczba. A főherczegnő nem minden aggály nélkül nézett a követség érkezése elébe. Az udvarhoz, különösen az egyik titkostanácsoshoz B-umpfhoz írott leveleiben mindig van mivel tépelődnie. Ellenére van, hogy az erdélyi követek mindannyian Gráczba menjenek, mert sokba kerül illő ellátásuk, elég volna, ha csak az előbbkelőek jelennének meg ott. Majd a lakadalomra kitűzendő rövid terminus ellen kel ki, mert az erdélyiek Szent-György napra szerették volna tenni a lakadalmat. Leánya nincs felkészítve, illő ruhája sincs, nemhogy egyebe volna készen s a mi legfőbb, nincs egyetlen egy asszonyszemély sem az udvarnál, a ki vele mehetne. Úgy látszik, Mária főherczegnő eleinte úgy gondolkozott, hogy lia a roszat nem távoztathatja is el végkép, legalább