Századok – 1883

I. Értekezések s önálló czikkek - CSÁNKI DEZSő: Első Mátyás udvara. - I.

; 562 CSÁNK1 DEZSŐ. mikor legmélyebben veri gyökereit az udvarnál a tudomány és műveltség, Mátyás idősebb korában : akkor legbabonásabb maga is, udvara is. Egyszerre csak elénk tűnnek az udvarban a mágusok és szemfényvesztők, a mint Bonfini mondja : necromantesek.1

) Jövendőt mondanak a kéz és az arcz vonásaiból, az emberi test tagjainak ferdeségeiből, előjelekből, állatokból — éjjen mint a római augurok; sőt még csodákat is tudnak művelni, mert ügyesen bánnak a varázs-szerekkel, gyakorlottak a bűvöst játszó fogásokban s a varázsmondatok mormolásában. Szertartásaikkal elkábítják a hivő fejét, megreszkettetik idegeit. S mindebből épen nem csináltak titkot az udvarnál. Bonfini művében az előjelek néha csapatostul fordulnak elő, hogy a históriai okok szerepét játszák ; s Galeotti olyan természetesen hivatkozik az »ars magica«-ra, mint Ciceróra szokott.2) Mátyás pedig, szintén az ő könyve szerint — meg volt győződve, hogy a kik egyik-másik tagjokra bénáknak születtek, mint a teremtés szörnyei, erkölcsükre nézve is többnyire gonosz fajzatok ; mert hiszen a lélek, mint a tudós férfiak és az orvosok mondják — a test alkotásához idomúi. Ezért hoztak — úgymond — a régiek engesztelő áldozatokat, valahányszor ilyen természeti csodák jöttek világra, melyek mindig valamely szerencsétlenségnek előjelei.8

) Hogy az arczból való jöveudőmondásban járatos a király, — különös dicséretére említi Galeotti. Sőt azt is megjegyzi, hogy e tekintetben a legkitűnőbb mesterektől szerzett alapos ismereteket.4

) Ez a »tudomány« épen a Mátyás korában legdivatosabb — a honnan ide került — Olaszországban is.B

) De jelentőség J) Bonfini. 631.1. (Necros=halál; manteia=jóslás. Necromanteia= jóslás a halál hivása által. Ezenkivül Sámuel zsidó főpap szellemét is hívogatták, egy keleti phantasiával megalkotott bibliai rémlegenda nyomán. Lásd : Lacroix. Sciences et lettres au moyen age et a l'époque de la renaissance. 232. 1.) ») Galeotti. I. h. 229. 1. 8) Galeotti. I. h. 256.1. (Egyúttal hivatkozik is Lucanusra.) Megjegyezhetjük, hogy a mit Galeotti Mátyás szájába ad, annak legalább lényegében igaznak kellett lenni, minthogy műve végén Galeotti maga mondja : »censorem judicemque (huius libelli) regem Matthiam constituimus. « ') I. h, 243. 1. 5) Burckhardt. I. m.