Századok – 1883

I. Értekezések s önálló czikkek - CSÁNKI DEZSő: Első Mátyás udvara. - I.

; 554 CSÁNK1 DEZSŐ. gyakran látjuk a esek, később az osztrák báborúk idején, a mint liozzá igyekszik, tőle távozik, vagy körülte van s elűzi a komor kangulatot mosolygásra késztő alakjával, bókjaival s még látványosságul szolgáló birkózással is. Máskor maga dicsekszik el vele. hogy folyvást állandó kísérője a királynak, s mindannak szem- és fűltanuja volt, a mit róla irt.1) Rendes szokásuk a vitatkozás. Szinte vérükben van. épúgy mint a szónoklás szeretete. Asztalnál vagy mulatságokon, külön e czélra tartott összejöveteleken, szobában, kertben, mezőkön — egyaránt foly a vita, rendesen valamely classicus tárgy fölött. Türelmesen megkallgatják egymás véleményét, csupán kogy a párbeszéd-alakot megőrizzék, a melyben szintén az ókori Írókat utánozzák. Holott pedig classicus idézetekkel ékített beszédeik gyakran valódi szónoklatokká nyúlnak.2

) Máskor felolvasásokat tartanak a király meg a királyné jelenlétében. Néha idegen munkákat magyaráznak, legtöbbször saját műveiket olvassák fel. Ily jelenetnek 1487-ben lehetünk tanúi. Alig érkezik az udvarba Bonfini, a király, hogy maga is megösmerje s udvarának is bemutassa, felolvasást tartat vele a bécsi palotában. Jelen van az egész udvar, még a külföldi követek is. S bizonyára mint a király, a többiek is »megcsodálták a felolvasó tudósnak és szerzőnek kitűnő észtehetségét.« Befejezésül előhozatja Mátyás a Bonfini műveit s olvasás végett kiosztja udvarának főúrai és főpapjai között.3) Jelenlétüknek és működésűknek átalában jó hatása volt az udvarnál. Sokat finomítottak az erkölcsökön s tudományos műveltségüket, mely eddig inkább csak egy-egy főpap udvarában volt otthonos, a királyi udvarban is divatba hozták. Igaz, kogy e divat, mely csupán a király és főpap-tudósai személyén alapult, kivált eleinte mesterkélt tehát felszínes is volt, maga az a műveltség az udvaron túl a világiak körébe csak vékonyka ereket bocsátott s mint láttuk, új fogyatkozásokkal is járt.4) De állandó jelenlétük disciplinam etfacundiam lepidam atque jocosam regi erat carissimus.« Galeotti önmagáról. (I. h. 266. 1.) ') János hgnek ajánlott műve előszavában. (Schwandtner. I. h. 225.1.) 8) Lásd pl. "VVallaszky. I. m. 44. 1. e) jegyzet. Galeottinál több helyen. s) Bonfini. 636. 1. ') Lásd e helyhez Bonfinit (653.1.) és Galeottit. (I. h. 279—280. 11.)