Századok – 1883

I. Értekezések s önálló czikkek - CSÁNKI DEZSő: Első Mátyás udvara. - I.

I. MÁTYÁS TTDVAUA. 537 a király Miklós pozsonyi grófot is ; kinél azonban az udvarnokság valószinüleg inkább csak czím volt. ') Az udvarnokok külön testületet alkottak az udvarban. Erre mutat az, bogy Egervári Lászlót egy ízben udvarnokai kapitányának nevezi a király.2) Hasonló rangjok lehetett a, királyi udvarban azoknak is, a kikkel néha »aulae familiarisa név alatt találkozunk,8) s a kik szintén elkülönített társaságot (coetus) alkottak az udvarnál, hová a király csupán jeles érdemek és erények árán, jutalomból nevezett ki egyes nemeseket, — tanácsosai ajánlatára. Mint ilyenek, külön szabadalmakkal és jogokkal söt külön jelvényekkel (insignibus) éltek, melyeket régi szokás és királyi rendeletek állapítottak vala meg. Mindeniknek külön kísérete és lovas cselédsége volt, kiket természetesen a királyi kincstárból láttak el pénzzel és élelemmel. Teendőik végzése közben sokat utazgatván ide-oda, mind a magánosoknak, mind a királynak járó vámok és más szolgáltatások alól fel voltak mentve.4) Vegyesen magyarok é§ más nemzetiségűek. Az előbbiekhez tartoznak : Zsoldos András, Kenderessi Balázs, szerdahelyi Dersfi István, Zobi Mihály, Warasdi Mihály. Zólyomi Miklós, brezai Horváth János, Hangács Mikály, Klobusiczky János, Forgács Péter ; az utóbbiakhoz : Pykre András, Praun Henrik, Perotti Visach, ki Beatrix királynéval került az udvarhoz ; Bandinus Ferencz, szintén olasz, ki Mátyásnak különösen az anconai ügyben tett jó >) Teleki. XI. 363.1. 2) 1485-ben. »Fidelis noster egregius Ladislaus de Egervára, Capitaneus aulicorum nostrorum. « Orsz. Lltár. Dl. 19031. s) Kevés nyom maradván utánuk, nehéz megkülömböztetni őket az »aulicus«-októl. Legvalószínűbb, hogy semmi külömbség sem volt köztök. Ennek bizonysága az is, hogy sem a II. Ulászló-, sem a П. Lajos-féle számadások nem ösmerik az »aulae familiares«-eket. 1458. februárban Mátyás király Muthnoki Istvánt küldi Bártfára, tudósítván e várost a cseh fogságból történt kiszabadulásáról és a királyi szék elfoglalásáról. Kaprinai, ki az oklevelet közli, megjegyzi : »Euerit aulae familiaris, quos plerumque ad res eiusmodi referendas mittere consveverunt.« Hungaria Diplomatica. Vindobonae. 1767. I. 492. 1. *) Orsz. Lltár. Dl. 16554. Henricus Praun de Sancto Mai-co kinevezési deeretuma. Az udvartartásról fenmaradt kevés adat közt egyike a legérdekesebbeknek. Lásd még : Teleki. X. 612. 1. SZÁZADOK. 1883. VI. FÜZET. 36