Századok – 1883

I. Értekezések s önálló czikkek - SZILÁGYI SÁNDOR: Absolon Dániel külföldi követségei

4(1 ABSOLON DÁVID gyei királyon áll, mert pénzt csak az ő országán át vihetni. Aztán ismét a bujdosó magyarok tractáiról beszélt. Hát bizony, feleié Absolon, jóakarattal nem lehet sereget fentartani. A magyarok »credunt quod vident, promissa rident.« A tracta után egypár száz katonát fizettetek, azután két évig egy fillért sem adtatok-Pedig az első évben 120,000, azután évenkint 100,000 tallért kellett volna adni. A magyarok többet adtak ki a franczia király katonáinak, mint mennyit fölvettek. Ha tetszett szövetkezni a fejedelemmel, ne legyetek idegenek a pontok teljesítésétől. De mondá Colbert, nem volt 15,000 emberetek. Volt eleinte több is, feleié Absolon,, s ha pénz lett volna azután is, mindig lett volna. De hát 7—8000 mindig volt, s ezekért legalább 16,000 tallért követelhet a fejedelem a királyon. Hát bizony nem csoda, ha a bújdosók nem hisznek, s ha most is csak szóval megyek haza még kevesbbé hisznek. Én csak Absolon vagyok, de ha Salamon volnék sem hinnének már többé. Másnap újra elment Colberthez. Megjelentettem kegyelmed nehézségeit, mondá Colbert, a királynak. О felsége elhatározta, hogy megsegíti a bújdosókat s én biztosítom kegyelmedet, hogy a pénz meglesz. A király már meg is hagyta testvérének, hogy Danzigba váltót küldjön. De Absolon szóval, írásban is azt sürgette, hogy most adjanak neki pénzt, de többet nem nyert, mint biztosítást, hogy a pénz februárban Erdélyben lesz. Egy utolsó kísérletet ezután is tett Absolon. Még egy »ostensiva« levelet írt Bethunenek oly czéllal, hogy azt megmutassa Colbertnek, egyenesen megírván abban, hogy pénz nélkül nem megy vissza. »Nem új protectiót jött kérni, csak azt a mi meg volt ígérve.« Yégre is sok utánjárás után megtudta miben áll a dolog : a hadaknak nem adnak pénzt, csak a tiszteknek s derék embereknek. S végre is nem maradt más vigasztalása, mint az, hogy szemére lobbantotta Colbertnek, hogy »nem így tractálnak a franczia király emberei Erdélyben.« De maradt még egy más is. Azután pár nappal, hogy a resolutiókat átvette s dec. 26-án elindúlt, adta ki a király, St.-Germain 1682. jan. 2-án kelt kézjegyét, mely az Erdélyben épen nem nép-