Századok – 1883

I. Értekezések s önálló czikkek - CSÁNKI DEZSő: Első Mátyás udvara. - I.

518 CSÁNKI DEZSŐ. jövedelmű trónra ültették őt. Mint látszik. У. László idejében az évi bevétel alig haladta meg a 110—120 ezer forintot.x) És e jövedelem nem igen szaporodott Mátyás korában sem az első évek alatt. 1459-ben még elég csekély volt. Ez év tavaszán Gentilis de Curte, a milanói berezegnek Bécsben időző követe, urához írt jelentésében azt állítja, hogy Mátyás királynak nincs több jövedelme 200,000 arany-forintnál, s ebből is tulajdonkép csak 135,000 forint az övé.2) De már körülbelül egy évtized múlva, midőn a cseh, majd később midőn az osztrák háborúk beköszöntenek, a zsoldos hadsereg állandósul, s egyidejűleg Beatrix jövetelével az udvartartás is mind nagyobb összegeket emészt fel, — a mily mértékben kiadásai növekednek, azonképen szaporodnak a jövedelmei is Mátyás kincstárának.3) О nem úgy tett, mint utódai a Jagellók, kik ha megszorultak — kölcsön vettek; Mátyás — jövedelmeit fokozta ilyenkor. Háromféle tudósításunk van a Mátyás kincstárának évi jövedelméről. Oly tudósítások, melyek részletekbe is bocsátkoznak, végösszeget is mondanak. Az első a pápai nuncius-é, a hatvanas évekből való; a második Surriano velenczei követé 1516-ból; a harmadik pedig Bon Alajos ugyancsak velenczei követé, 1519-ből.4

) A pápai nuncius jelentése szerint a király rendes jövedelme 200,000 arany-forintra rúg évenkint. De magából e jelentésből kitűnik, hogy a végösszeget a nuncius csekélyre mondá. Mert lia tételeit csak nagyjából összeadjuk is, nem 200,000, hanem 260— 270,000 forintot nyerünk. Hogy pedig Mátyás valóságos jöve') Thallóczy : A kamara haszna. 85. 1. e) Mátyáskori diplomácziai emlékek. I. 51. 1. 1462-ben pedig (máj. 28.) a velenczei követ Thomasi Péter azt jelenti a dogénak, hogy Mátyás pénz dolgában nagyon szűkön van, s egyhamar nincs is honnan vennie. (U. о. I. 143. 1.) s) Hogy a zsoldosok tartása mily roppant összegekbe került, panaszolja 1488-ban, mondván, hogy ezek juttatták tönkre kincstárát. (Teleki. Hunyadiak kora. XII. 340. 1.) Az udvartartás költségeinek 1476 óta történt növekedéséről lásd Bonfini, 630—631. 11. *) Kovachich, Scriptores rerum hung, minores. II. 17. és 30—32. 11. Magyar Történelmi Tár. 1878. XXV. 53.1. és U. o. 151.1. A két utóbbi Marino Sanuto Világkrónikájában. Bon jelentése az Akadémiai Értesítőben s innen külön lenyomatban is megjelent 1856-ban.