Századok – 1883

I. Értekezések s önálló czikkek - FRAKNÓI VILMOS: Váradi Péter kalocsai érsek élete. - I.

KALOCSAI ÉRSEK ÉLETE. 49!» Egyébkint is minden alkalmat fölhasznált, hogy a kegyelt főpapot IV. Sixtus figyelmébe ajánlja.1) Alig viselte az három év óta a kalocsai érsekséget, a király kérni kezdé, majd igényelte és sürgette, hogy a bíbornoki testületbe vétessék föl. Követei, Rangoui Gábor az egri bíbornok-püspök, majd 1483. tavaszán Fontana oly erélyesen karolták fel az ügyet, hogy eljárásukat a pápa, magához a királyhoz intézett levelében, nem habozott »alkalmatlankodásnak« minősíteni. És kijelentette, hogy a királynak az egyház és a szent-szék irányában szerzett nagy érdemeit méltányolja, és kivánatainak mindig eleget kíván tenni ; de most olyant kér, a mit mindjárt nem teljesíthet; mert, a bíbornokok által előterjesztett okok miatt, új tagokat a collegiumba nem vehet föl. Kéri a királyt, hogy ne nehezteljen ; és igéri, hogy mikor új bibornokok kijelölése kerül napi rendre, az általa ajánlott főpapról nem fog megfeledkezni.2) Mátyás, úgy látszik, megnyugodott ezen nyilatkozatban. És csakhamar elég oka volt örvendeni a fölött, hogy a pápa nem vette figyelembe meleg ajánlását. Y. Miután sebesen és magasra emelkedett Váradi Péter az egyházi és politikai rangfokozat lépcsőin/hirtelen következett be bukása. És ezt épen a szerencse kedvezései készítették elő. A fiatal érsek, ki napról-napra a bíbort is várhatta ; kit a király érdemekben megőszült püspökök fölé emelt ; kit nagyobb bizalommal tüntetett ki, mint az ősrégi nemzettségek sarjait, a diadalmas hadvezéreket és hatalmas zászlós-urakat: megnyitotta lelkét az elbízakodás és öntúlbecsülés érzete előtt. Azt a hitet kezdé táplálni, hogy nélkülözhetetlen a királyra, s ennek irányában mindent megengedhet magának. Nem elége-1) Mátyás 1481 tavaszán kéri a pápát, hogy az elhunyt szerémi püspök helyébe »in facto exemptorum« megindítandó vizsgálatra pápai biztossá a kalocsai érseket nevezze ki. (Epistolae Mathiae Corvini. IV. 129. 1.) 2) Az 1483 junius 20-án kelt pápai iratot közli Theiner II. 4 85.1.