Századok – 1883

II. Könyvismertetések - SZENDREI JÁNOS: A telepítés kérdéséről. Irta Érközy Adolf. ism. I. II.

470 történeti irodalom. azon szakára esik, midőn a hét éves háború után a Bácskában és Bánságban történnek telepítések. 1766-ban külön gyarmatosítási bizottmány állíttatik fel, a mely azután frank, sváb, bambergi, tiroli, felső-austriai, felső- és alsó-rajnai, pfalzi, mainzi, luxenburgi, badeni, kölni, hesseni, nassaui, breisgaui, fürstenbergi, lothringiai, trieri, elszaszi, schvartzwaldi, schweizi, piemonti, sőt franczia föld- és kézműveseket telepített meg Magyarországon, úgyhogy, 1780-ig 40 ezerfőnyi népség vándorolt be. Ugyan ennyire tehető a Il-ik József alatti megszállott száma is. Hogy azonban a föntebb említett kárhozatos s a magyar nemzetiség ellen irányúló politikai háttér még mindig nem akart megváltozni, mutatja az az eset, hogy heves-megyei magyar családok folyamodnak letelepítésért, a cancellária 1786-ban azt jelenti a császárnak, hogy magyar gyarmatosok számára sehol sincsenek telephelyek Délmagyarországon, mert különben a következő évben oda telepítendő német colonisták házak és földek nélkül maradnának és a magas kincstárnak csak terhére lennének. I. Perencz király uralkodása alatt 12 községben tyroliak és csehek telepíttetnek meg. 1826—32-ig Temes, Torontál, Krassó és Bács-Bodrog megyében német telepítések történnek. A 30-as években nagy lendületet vett ismét a telepítés, midőn a kincstári pusztákon az alföldön a dohány termesztés karoltatik fel. 1844—46-ig az erdélyi szászok területén találkozunk ismét német telepítéssel. 1858-ban császári patens intézkedik bánsági újabb telepítések felől a 60-as években pedig a dunai ármentesített öblözetekben alapíttatnak új községek. Végűi a szerző a csángók hazatelepítésének keresztül vitelét sürgeti, a mely könyvének megjelenése óta — úgy, a hogy — testté is vált. A mű irálya különösen elején, gyarló s hivatalos színezetű. És ez a veszedelmes styl tudjuk mennyire hátrányára lehet egy még oly jó könyvnek is. Csak is ennek a főhibának tulajdonítjuk azokat a kegyetlen műszavakat és periódusokat, mellyel itt ott füleinkbe csengenek, bonganak, mint: »a mező gazdaság több oldalositása nem eszközölhető« »alakosság kellő érdemeihetesítést nem talál és igy kiszivárog« megtelepítés helyett megült c-t és »néposzlat« községek elhomlítása stb. Mindé csekélységeket azonban túlhaladja a könyvnek az a nagy szerencséje, hogy a kérdésre nézve melyet tárgyal, kellően kimerítő s tiszta meggyőződésű. SZENDREI JÁNOS.