Századok – 1883

I. Értekezések s önálló czikkek - RÉCSEY VIKTOR A.: Jurisich Miklós

463 különfélék. valakinek, azt megadja a császár ; de mivel sebeim miatt nagyon elgyöngültem, engedelmet kérek, hadd mehessek vissza a városba népemhez. Vettem észre, hogy vonakodásom s hatalmának nagyrabecsülése megelégedést keltett nála: ennél fogva kértem töle 6—10 törököt, a kik akadályozzák meg a többi törökök benyomulását a várba azokon a helyeken, a hol a falat áttörték. Ezeket magammal vinném a várba, a többit pedig parancsolja el a falak alól. Ezt helyben hagyta és megjegyezte, hogy azonnal elrendeli, keljen útra a népség azon irányban, a merre terv szerint indúlniok kell ; két nap múlva amúgy is odább áll az egész hadsereg. így tehát megszabadított bennünket az úristen nagy dicsőséggel a zsarnoki ellenségtől, a mit sohasem érdemeltem meg a jó istentől. A törökök pedig azt állították, hogy mióta ez a király uralkodik, még nem szenvedtek ily nyomorult helynél olyan nagy veszteséget. A janicsárok főparancsnoka arra kért fel, eresszem be őket a várba : hadd lássák lovasságomat.»Ezt nem tehetem, válaszolám ; a benn levők németek és spanyolok. Ebben megnyugodott. De a mi ezüst szerem volt Ibrahim pasának és a többi főembereknek adományoztam. Ibrahim ezért a császár nevében egy kabáttal tisztelt meg, a mely ugyancsak sokamba volt. Ugyan abban az órában egészen a város faláig jött és ismét értekezni akart velem. Én tehát hat túsz fejében ismét kilovagoltam hozzá. Ekkor két kérdést intézett hozzám. Vájjon van-e fogságomba török ? IIa igen, bocsássam szabadon ; másodszor van-c nálam beteg török ? ha igen, ne ölessem meg. Feleletem az volt, hogy török foglyunk nincsen és majd szólok embereimnek, kíméljék a beteg törököket. Akkor aztán fölhozta, hogy ha egészséges volnék és Bécsbe akarnék menni, ő elkísértetne a hír hordókkal együtt, a kiket ő Fölsége hozzá küldött, egészen Bécs kapujáig. Erre meg azt feleltem, köszönöm ő kelmének szívességét, mint sebesült úgy sem útazhatom. О pedig viszonzá : igaz, ha nem volnál megsebezve, alighanem királyod táborában volnál. A mihez én még hozzátettem : 25 napig mérkőztem veletek s ha mindannyian összejöttetek volna, egy nap alatt végzek veletek ; azért többnek számítandó az én dolgom, mint ha valaki a király táborában vesz részt. Végre elbúcsúzott a pasa, mondván : Isten vele ! Ezzel elvonúlt és egyik csapat a másik után követte öt. Még nincsenek messze e's a mennyire kitudakolhattam a Fertő tava körül táboroznak, majd a hova Occida Janis (?) is jön seregével. Ha követeim Fölségedhez érkeznek, legalább gondolni fog saját ügyével és nemeseivel is ; mert eddig az én jelentéseimen kivül aligha volt tudomása a történtekről. Miután tehát Fölséged tudomásúl vette hü szolgálatomat, hogy t. i. 25 napig tartóztattam fönn a törököt — kérem Fölséged különös kegyelmét.