Századok – 1883

I. Értekezések s önálló czikkek - RÉCSEY VIKTOR A.: Jurisich Miklós

460 különfélék. Ha óhajtja tudni Felséged, miként vagyunk felszerelve és milyen a katonaságom — értésére adom, hogy úgy rendeztem be magam, mint egy szegény házi úr: van 10 felszerszámozott lovam és 28 felfegyverzett huszárom. Ha elvonúlt volna a török a helység mellett, elmentem volna szándékom szerint felséged táborába, hogy mint Felséged hü szolgája részt vegyek a csatában ; a várat pedig egy becsületes nemes ember segítségével akartam szerény állapotomhoz képest fölszerelni. A mint azonban észrevettem, hogy a török bennünket akar megtámadni, kitettem magam a halálnak. Katonaságom csak nyomorúságos parasztokból áll, a kik ide menekültek és a védelem alkalmával nem volt több 700-nál, most azonban fele sincs már. Azon kivül agyonütötték vagy lőtték hü szolgáimat kivétel nélkül. Különösen azon voltam, hogy a várost védelmezhessem meg, mert a vár a városban lévén, a vár csak addig állhat fenn. a meddig sikerül a várost megoltalmaznom. A veszedelem idején a török táboron keresztül egy szolgát küldtem fel Bécsbe. Ez jelentést tett a nyomorúságról és tudakozódott, mikor nézhetünk már a kiszabadítás elé. A hírhordó visszajött, a nélkül hogy valami vigasztaló üzenetet hozott volna szabadításunkra vonatkozólag. Épen most veszem észre még ideje korán, hogy körül akarnak zárolni sánczokkal. Örülök különben, hogy az úr Isten kegyelméből ilyen becsületes módon érhetem végemet ; mert a ki a nyomorúlt helységet és szintoly nyomorúságos lakókat ismeri, annak be kell azt is látnia, hogy a Mindenható csakis isteni irgalmasságánál fogva tartott fönn bennünket. Kegyelmes király ! megmondtam néhány bécsi tanácsosának is, hogy nem hiszem, hogy a török Bécs felé indúlna és más helyet is megtámadna még az országban. Itt a határon túl, a vend (windisch) ország egy-két helyén azonban alighanem még meg fogja próbálni erejét. Egy ideig tehát meg marad a határ mellékén, a honnan hébe-hóba beszágúldoz majd az országba, hogy híre járván hatalmának, ne keljen megverekednie. Azt sem tudnám megmondani be fogja-e várni a háborút vagy sem ; minthogy ilyes nyomorúlt helységgel bíbelődik s annyi lőport, gyújtóanyagot és embert vesztegettek el. Különben Isten tudja legjobban, mi szándéka van a töröknek. Én pedig ajánlom magam, mint Királyi felségednek hü szolgája Nicolizza. II. Kőszeg hős védőjének második jelentése 1532. évi aug. 30-án kelt és így szól : »Küldtem fel Bécsbe már írásbeli és élő szóbeli tudósítást ; ujabban is menesztettem egy szolgát nyomorúságomat elejétől végig ecsetelő