Századok – 1883
I. Értekezések s önálló czikkek - BERKESZI ISTVÁN: A gr. Haller fiuk iskoláztatása a XVIII-ik század első felében. - II.
446 a gróf h aller fiuk vaunak ugyan, hanem a gyakorlatban kevés tapasztalata. Azért még mielőtt az akkori szokás szerint mindjárt főispánságot kért volna, bizonnyal nagyatyja tanácsára, hogy bacli érdemre is szert tegyen, szintén a Károlyi ezred önkénytesei közé lépett, s 1739-ben a török elleni táborában is részt vett, a többek között Belgrád ostrománál és az ütközetben,1) de később a tábori élet fáradalmai következtében megbetegedvén, kénytelen volt 1740 elején ezrede kötelékéből kilépni, de még ezután is hosszasan, majdnem egy teljes éven át betegeskedik oda haza, mig végre 1741 nyarán felépülvén, gróf Esterházy József országbíró mellé megyen gyakornokul, ki őt folyvást maga mellett tartván, úgy Pozsonyban mint Tatán vele időzik. Az 1741-iki országgyűlés alatt is mellette volt Pozsonyban s ez alkalommal mint szemtanú és éles megfigyelő, tudósítja leveleiben távollevő nagyatyját az eseményekről és hírekről.2) 1739. julius 30-án Péterváradról írja: »Az verekedés majd három napig tartott, hanem az virágát bőséggel láttam hogy osztják, majd 3000-en levén Belgrádon sebesek, a kik között Gábor öcsém uramnak is jutott, úgy mint az jobb kezén, és hüvelyke alatt lévő vastag hús nagyon meg van vágva, mely miatt nem írhat, az feje tetejét is elsodorta, de már istennek hála, begyógyult.« (Károlyi Ívtár Bpest.) 2) Gróf Károlyi Sándor meghagyta unokájának, hogy őt az országgyűlés menetéről és tárgyalásairól folyvást tudósítsa, valamint a hadi újságokról is a melyeket ő — mivel az országbíró mellett van — hamarabb megtudhat. László gróf nem is mulasztja el hogy nagyatyját mindenről ne tudósítsa a mi értésére jön, így aug. 22-én (1741.) hadi újságokkal kedveskedik, sept. 7-én szintén hadi hírekről ir, melyek a gyűlés tagjai között szájról-szájra járnak : » Az bavarosról és az francziáról igen szorgosan beszélnek, úgy annyira — hogy az mint itt hallatik, még a bécsiek is gondolkodni kezdettek magok felől.« — Sept. 12-én az országgyűlés intézkedéseiről a bajorok ellen... »íb bécsiek — írja — valóban nagy rémülésben vaunak csoportonkint szállongnak hozzánk, naponkint várják az bavárust az bástyájok s városuk alá ; tudja a jó isten mi lesz belőle.« — Sept. 21-én a királyné férjének kormánytárssá emeléséről : »Az tegnapi sessioban az corregentia ujabban eléfordíttatván, az egész országnak proponáltatott ha tetszeni fogua e vagy sem ? Az méltóságok tábláján is voltak ugyan kik hallgattak, de némelyek felkiáltván hamar az vivátot, csak confirn.álták az fels. berezegnek az corregentiát ; a statusok is behívattatván, azok között még nagyobb hallgatás volt, csak egy szólván közülök terminis ambiguis posset quidem fieri, arra csakhamar az vivátot reá kiáltotta az protonotarius, azután elolvastatván a conditiók : mi módon engedtetett legyen az a corregentia, azonnal mind a felső miuil az alsó tábláról deputatu-