Századok – 1883

I. Értekezések s önálló czikkek - Dr. MÁRKI SÁNDOR: Kemény János

41 2 KEMÉNY JÁNOS, »Nem tartana semmi kárt szép életében. Ha azzal használna hona szükségében.« Mint író, hadvezéri és államférfiúi tetteinek igazolására önmaga vállalkozott. »A műnek hőse, mondja kiadója, Szalay, köztök. bennök, pillanatokra felettök áll.« Valóságos számadás ezen, irodalmi értékkel is bíró mű, mely szerzője nagyobb tettekre való vállalkozásának bevezetéseűl s mintegy magyarázatáúl szolgálhat, de teljes elfogulatlanságot már csak e miatt sem várhatni tőle. Rég kimondta Kemény, hogy »a haza szabadságáért mindent cselekszünk !« s ez volt elve a fejedelemség elvállalásánál is. Ritka egyetértéssel választották meg ; ha komolyan akarja, máiéi őbb lehet vala fejedelemmé, de nem akarta fel tolatni magát a tatár chán által s nem kivánt jelöltül föllépni a Barcsayval szemközt álló Rákóczi ellen ; visszavonúlt, midőn a pártharczban többségre számíthatott, — föláldozta családi nyugalmát, midőn Barcsay lemondása árán a haza egyesítését eszközölhette. »Ez egy jó jel látszik,« mondta szerényen. Korábban Habsburgellenes volt, az osztrákérzelmüeket lenézte ; már 1630-ban hangoztatta s bár 1661-ben is hangoztatta volna a török barátságát. »Isten és hatalmas császár ellen akart rugodózni,« írta róla Ali temesvári pasa. Három év múlva, de már az ő bukása után, Szent-Gotthard igazolni látszott Keményt, kit inkább szíve, mint esze vezetett azon politikájában, hogy a protestáns Erdélyt a magyar királyság élén álló katholicus Habsburgok alá helyezze s kivegye a hazáját dúló s engesztelhetetlennek látszó török alól ; kivel azonban, mint ezt Bécsben is jelentette, látszólag jó lábon akart állani. De ott egy második Martinuzzit láttak benne s neki színt kellett vallania. Hazája függetlenségének szeretete, nem önzés, nem nagyravágyás vitte e lépésre ; hiszen 3 év előtt a török jelöltje volt: azzal is boldogúlhatott volna; 1660. dec. 14-i levelében már eleve is »mostoha ехесЫог«-ъък nevezett minden idegen befolyást. Sokkal jobban szerette hazáját, semhogy elég higgadt politicus lehetett volna. Eleinte nagyon bízott a német seregben ; megkönyezte hónát, midőn Montecuccoli kiment Erdélyből s tudott remélni, mikor az másodszor is bejött. Nem volt barátja az erőszakos eljárásnak, de rendkívüli időkben a föltétlen szigortól sem rettent vissza ; Lázár György. Déva esete, Buday Zsigmond,