Századok – 1883

I. Értekezések s önálló czikkek - Dr. MÁRKI SÁNDOR: Kemény János

KEMÉNY JÁNOS. 409 hadvezéri hírnevén mindez kevés csorbát ejtett, sőt az 1657-ki szerencsétlen hadjárat, melyet igazi xenophoni körültekintéssel eszközölt, de nem szerencsésen végzett visszavonulása közben maga is foglyúl esett, még emelte is hírnevét. »Feci, quod potui,« mondta a tremblowlai fegyverletételnél. Hadvezéri hibáit nem kendőzte, hanem őszintén elismerte ; de nem engedte, hogy e miatt becsületében gázoljanak. »Ha mi jólesik, ahoz sokan vagyunk, úgymond, de ha rosszul főtt, már is fazekamban nekem jut több rész benne.« Az egyéni érdeket különválasztotta a katonaitól; I. György hadjárata alatt sokszor kikelt Bakos Gábor ellen, mert »nem jó a sok generális«, egységesnek kell lemiie a vezérletnek; de részvéttel írt betegségéről. A vett parancsnak, talán a kassai kitérést kivéve, engedelmeskedett, tudván, hogy van mentsége, ha ilyenkor vét, míg különben nincs, »szerencsét pedig ember magának nem igér.« S minden tekintetben kifejlett kötelességérzete birta rá, hogy mint »igaz pásztor,« kitartott végig a lengyelországi vésznapokban. » Menjen el ngd, szólt a fejedelemhez, mert ennek így kell lenni. Én pedig a míg lehet, Istenem után a népet vezérlem s oltalmazom .... Én örömesben szenvedek minden nehézségeket és halált velők együtt, mintsem magam szabaduljak, édes nemzetem elveszszen .... Méltatlan tisztem is azt kivánja.« Mint államférfiú, szintén korán kezdte pályáját. 1628-ban már részint társaságban, részint önálló megbízatással járt Berlinben, Pázmánynál, Lengyelországban és Konstantinápolyban. A tárgyalásoknál nagyon óvatos volt. Panaszkodik Croissi franczia követre, hogy az »igen-igen ravasz practikus, jó deák, canis filius vala és sokakban meg akarja, vala fogni az fejedelmet, csak egy szó felett is néha néhány napig elveszekedtünk.«. Egyéni sérelmeit feledni tudta ily alkalmakkor a haza érdekében s ha gyanúsítja is őt a svéd és franczia követ, akadályozza a szakítást, hogy török-német előtt nagyobb legyen Erdély tekintélye. A legkétesebb küldetéseket is elvállalta, sőt pl. 1636-ban maga ajánlkozott a törökhöz való veszélyes menetelre. De míg a szalontai vereség miatt haragvó törökkel tudott bánni, 1644-ben, midőn hadi követül járt a németeknél, ezeket a nemzetközi jog megsértésének következményeire kellett figyelmeztetnie, ha őt a levél-