Századok – 1883

I. Értekezések s önálló czikkek - Dr. MÁRKI SÁNDOR: Kemény János

41 2 KEMÉNY JÁNOS, Kemény jó hadvezér hírében állt, Bethlen Gábor utólsó évei óta folytonosan katonáskodott s karddal kezében közel negyven éven át szolgálta hazáját. Volt benne egyéni bátorság. Mint .14 éves gyermek szolgájának vezeték-lován kétszer is elszökött csatázni s majd odaveszett, a miért őt is, szolgáját is megszidta az aggódó nagy fejedelem; s ezt a szidást vezérkorában is megkapta I. Rákóczi Györgytől, a ki Fülek ostrománál megrótta a támadásokban rendesen előre rohanó Keményt, hogy úgy tesz, mintha közember volna. »Ügy se látnák vitézségét, szólt a fejedelem, mert sötét lesz akkor.« » Tudom, kevesen látják, felelt vezére ; de ha elmaradnék, vagy elbújnám, a sötétben is sok látója és hirdetője lenne.« És csakugyan ötödiknek jutott a várba. Az egészen még el nem foglalt Szendrőbe kevesed magával lovagolt be, a magát erősen védő Brünnt oly közelről találta szemügyre venni, hogy akár »czipót« hajigálhatott volna be. S azon az egyen kívül, hogy Szerencs ostrománál golyót kapott a — dolmányába, semmi nagyobb baja sem törént. E bátorsága katonáit hasonlóra ösztönözte ; csak a privigyei harezon történt meg vele, hogy Jézust kiáltva, előre rohanván, katonái nem követték ; máskor a legnagyobb veszélyben is kitartottak oldala mellett, ha úgy kivánta ; sőt valamint ő koczkáztatta életét katonáiért s többször még vitéz ellenségeiért is, úgy katonái is veszélyeztették érte életöket. 1630-ban az a szegény katona, kinek részére ő nyert volt kegyelmet Bethlentől s 1662-ben Gyulai István a szőllősi csatában saját lovát engedte át neki. Amaz megmenthette az ifjú tisztet, ez már így sem szabadíthatta meg a fejedelmet, ki »Látván, hogy nincs remény tovább életében, Becsületes halált tökélt el szivében.« S nemcsak közvetetlenül a harcz hevében volt bátor ; birt azzal a nyugalommal, mely oly megbecsülhetetlen kincs az ellenség előtt. A tapolcsányi csata után a támadásra még mindig kész ellenségnek úgy szólván szemeláttára igen jóízűen tudott aludni — a vezér. »Ijedtében nem ugrott ki szemeiből az álom.« Pedig »a ki mit nem evett, nem tudja, mi izü ; nehéz kenyér a a katonai kenyérл A tábori élet apró kellemetlenségeit kedélye-