Századok – 1883

II. Könyvismertetések - NÉVTELENÜL: A magyarok oknyomozó történelme. Irta Mangold. Ism.

387 TÖRTÉNETI IRODALOM. A magyarok oknyomozó történelme. Irta Mangold Lajos. Budapest, 1883. — Franklin-társulat nagy 8-adr., 256 lap. Ára 1 frt 60 kr. Rövid kézikönyvben bajos dolog összefoglalni ezer évnek bírálatos történetét ; Mangold úgy foglalta össze, hogyha művéből nem kap is mindenütt szabatos felvilágosítást, történelmünknek legfőbb függő kérdésére nézve megfelelő útbaigazítást nyer az olvasó. Ezen igazi érdemei mellett hiányai és hibái is vannak, Amazok közt nem utólsó, hogy a vezető eszmét nem-igen láttatja. Szemére lobbanthatjuk aránytalanságát,mert az 1790-en innen eső, politikai és társadalmi fejlődésünkre nézve oly fontos kort csak 20 lapon vázolja s e 20 lapon nem domborúihatnak ki a kort mozgató eszmék. A mellett történetirodalmunknak szorgalmasabb olvasói helyenként meglehetős könnyen fölismerhetik a szerzőnek mintákúl szolgáló újabb írókat s tapasztalhatják, hogy Mangold, mivel ezeket nem mindenütt egyeztette, olykor homályossá válik, vagy épen ellenmondásokba is keveredik. Példáúl teljesen tartózkodó állást foglal el a bevándorlás irányának és a vármegyék eredeti rendeltetésének kérdésében ; az utóbbiról a négy országos rend keletkezését illetőleg a 71. és 119. lapon mondottakból győződhetünk meg. Nem elég következetes a magyarok őshazájáról szóló részben, hol általán Paulert idézi ugyan, de Lebedias földrajzi meghatározását s a kabarok csatlakozásának idejét már a régi felfogás szerént adja. Yiszont a török hódításról szóló fejezetben Salamont követi ugyan, de ha ösmer is Inás feldolgozókat és forrásokat, sok tekintetben figyelmen kívül hagyja a Török-magyarkori Okmánytárnak, az Országgyűlési Emlékeknek s egyes emlékiratoknak azóta megjelent, a vélemény módosítására alkalmat szolgáltatható számos adatát. Könyvében sok a tollhiba, mint azt, ha részben másképen minősítve is, már több bírálója észrevette. Ilyen, hogy a királyok udvarnokaiból és cselédeiből »utóbb« regősök lettek ; ilyen Leo császár könyvének és a Taktikának elül a szövegben s hátúi a függelékben máskép megvilágított eredete ; ilyen, hogy Gézát szerinte is Sz.-Adalbert s nem ennek követe, Ausztrik, keresztelte meg ; hogy az aranybulla törvénynapjait országgyűléseknek veszi s hogy a nemeseknek azon való megjelenését nem megengedettnek, hanem épen kötelezettnek tartja; ilyen, hogy az 1231-i kiegészítő rendeletet, bizonyosan csak elnézésből, mellőzi ; ilyen, hogy II. Károlynak 57 napi uralmáról, hogy Cilleynek főkapitánynyá, Újlakinak kormányzóvá tételéről beszél stb. s legvégül ilyen a szöveg utólsó lapján, hogy az első minisztériumból épen Kossuth nevét feledte ki, ráadásúl — s ezt már egyik szigorú bírálója sem