Századok – 1883

I. Értekezések s önálló czikkek - DR. SZENTKLÁRAY JENő: A karlóczai patriarchalis és a fruska-górai szerb levéltárak - II.

378 KÜLÖNFÉLÉK. Belgrád visszavételével nagyon meggyűlt a baja a karlóczai metropolitának a birodalomhoz kapcsolt belgrádi szerb érsekkel, Petrovics Mózessel. A dunántúli szerbek felfrissítették most Cser­novics Arzénius patriarcha menekülésének fájdalmas emlékét, melyet ők szökésnek és a keresztény nyáj hűtlen elhagyásának szerettek bélyegezni. Követelték : ismertessék el a belgrádi érseki szék egyedüli legitimitása s állíttassék vissza a szerbiai érseknek joghatósága az egész szerb egyház fölött. A sok izgalmat okozott viszály 1718. évi april 30-dikán azzal veszi kezdetét, hogy a bel­grádi görög vallású illyr község felhívja Savoyai Jenő herczeget : ismerje el és erősítse meg szerb érseki méltóságában Petrovics Mózes belgrádi érseket. De Petrovics ezzel még nem éri be. Fo­lyamodik a bécsi udvarhoz s erélyesen sürgeti ott is megerősítését s joghatóságának az innenső szerb egyházra kiterjesztését. Mikor Popovics Yincze karlóczai metropolita a történteket meghallja, legott maga köré gyűjti papságát és még ugyanazon évi május 13-dikán terjeszt be egy panaszos repraesentatiót gróf Odwier szlavóniai parancsnokló tábornokhoz, előadván abban, hogy Pet­rovics Mózes belgrádi »püspök« nem átallja a legmagasabb csá­szári királyi udvarnál különféle praejudiciosus kívánságokkal és folyamodványokkal alkalmatlankodni, sőt őfelségét arra unszolni, hogy őt dunántúli metropolitának megerősítse, mely vakmerő kezdeményezés ellen a szerb nemzet ünnepélyesen tiltakozik. Kéri a tábornokot, juttassa el ezen tiltakozását ő felségéhez. Azonban ez mitsem használt. VI. Károly 1718. évi oct. 8-dikán csakugyan kinevezi Petrovics Mózes érseket Szerbia és Alsó-Sirmium metro­politájává, kiterjesztvén egyszersmind az innenső szerbek kivált­ságait Szerbiára is. Mi több, 1720. évi nov. 16-dikán még а Те­те si Bánságra is kiterjeszti a császár Petrovics érseki joghatósá­gát. Ezen visszás állapot teljes hét esztendeig tart. Még akkor sem szakad vége, midőn Popovics Yincze karlóczai érsek 1725. évi octóberben meghal. A belgrádi metropolita ugyanis ezen évi október hó 23-dikától egyedüli egyházfeje az összes szerbségnek, mit azonban az innenső szerb papság és köznép nagy része nem igen szívesen lát. De mégis inkább akarják a már nagyon elaggott Petrovics halálát türelemmel bevárni, mint megengedni azt, hogy a karlóczai szék betöltése által ismét két ellen-érsek újj húzásai nyugtalanítsák az egyházi és társadalmi közbékét. 1727. évi márt. 23-dikán csakugyan folyamodik »az összes görög szertartású illyr nemzet« az udvari haditanács útján ő felsegéhez : venné tekin­tetbe, hogy a szerbeknek sohasem volt kétérsekök, és kímélje meg őket ezentúl egy második érseknek kinevezésétől. A császár enge­dett is a kérelemnek és betöltetlen hagyta a karlóczai érseki szé­ket. Csak Petrovics Mózes halála után egy évre, vagyis 1731. évi

Next

/
Oldalképek
Tartalom