Századok – 1883

I. Értekezések s önálló czikkek - BERKESZI ISTVÁN: A gr. Haller fiuk iskoláztatása a XVIII-ik század első felében. - I.

350 A GRÓF HAÏXER FIUK annál buzgóbb gazdasszony, ki férje gyakori és hosszas távollétei alatt a gazdaságot önállóan kezelni és vezetni tudja. Megható mély vonzalomról és kölcsönös szeretetről tesz tanúságot ama nagy levélhalmaz, melyet a házaspár évek hosszú során át egymáshoz intéz; kölcsönös bizalom a legnagyobb mértékben s odaadás jellemzik azoknak minden sorát. Gróf Károlyi Sándor maga a férjek példányképe ; gondos családapa, a mellett vallásos, ki majdnem minden hónapban végzi a gyónást és áldozást ; a templomoknak és iskoláknak hatalmas pártfogója, uradalmaiban az egyházaknak ügybuzgó patrónusa, ki a szerzetes rendeknek is több helyen zárdát és iskolát építtet, azokra készpénzben és terményekben alapítványokat tesz, a zárdát és iskolát könyvekkel látja el ; a szegény tanúlóknak konyhájáról rendel ételt, sőt többeket egészen saját költségén iskoláztat ; jobbágyainak — a föld népének szerető atyja. О nem annyira tudományosan képzett, mint természetes józan eszű főúr volt, ki a viszonyokat mindig könnyen és helyesen felfogni s a körülményekkel számolni tudott; teljesen a kornak és az életnek neveié fiát, Ferencz grófot is, kinek nevelésénél mindent elkövetett, hogy mind amaz ismereteket és tudományokat elsajátítsa, a melyeket az akkori viszonyok egy főúrtól megkívántak. Az ismeretek hiányát ő önmagán tapasztalta s épen azért igyekezett fiát és unokáit mindamaz ismeretekbe bevezettetni, melyekben ő maga fogyatkozást érzett. Maga felvilágosult és sokat olvasott férfiú volt ugyan, ') Könyvtárában azért a magyar és latin munkák mellett nevezetes franczia és német szakmunkák is voltak találhatók a tudomány minden ágából, mivel minden alkalmat felhasznált, hogy könyvtárát gyarapítsa. Bécsben léte alkalmával egész láda könyveket vásárol és küld haza Károlyba, közötte a Mabillon diplomaticai munkáját is. Külföldről rendes folyóiratokat, u. m. novellákat járatott, a melyeket aztán átolvasás után mindig vejének küldé meg Erdélybe. Ekkép a külföldi eseményekről is folyvást világos átne'zete volt, mig a hazai eseményekről gyakran egész levélhalmazok érkeztek hozzá, a mennyiben roppant foglaltsága mellett is talált időt arra, hogy nem csak naplót írjon, hanem nagy kiterjedésű levelezést is vezessen. Leveleit latin, de leggyakrabban — előszeretettel — magyarul írja s viszont szívesen veszi, hogyha hozzá is magyar levelet írnak. Egyik ismerősének : P. Adolyhusnak meg is hagyta, hogy a latin levelezést magyarral cserélje föl. — »Értettem kegyes úri parancsolatját — írja válaszában P. Adolphus — hogy továbbat hátra tevén a deák nyelvet, magyarúl Excellentiádnak csekély írásommal udvarolni kívánkozzam. Tudom ugyan, hogy olyan magyar leveleket nem írhatok, melyek méltók lennének Exe-tul olvastatni, mivel háromnál többet egész életemben nem írtam, mindazonáltal jelen