Századok – 1883

III. Állandó rovatok - Történeti irodalom - III.

284 TÖRTÉNETI IRODALOM. anyagot a családi levéltárnak három, u. m. Károlyi-, Bosnyák- és Pelejtei Mortunus-féle osztálya nyújtotta, mert a negyedik osztály, mely a multszázadi békésmegyei kiskirály Br. Harruckern birtokaival jutott a Károlyi-családra, újabb keletű. Az oklevelek egy része már napvilágot látott, amint ez minden illető darabnál meg is van jegyezve ; de igaza van a kiadónak, hogy a körülmény csökkentheti valamit a publicatió újdonságát ; de nem von le annak értékéből, főleg tudván azt, hogy az eddig közlöttek legnagyobb részét Fejér adta ki, kinek könnyelmű hibás eljárása az editió körül köztudomású. Hogy egy ilyen családi diplomatarium főként és kiválólag a család történetére fontos kútfő, az természetes. De hogy annak a hatalmas Kaplyon-nemzetségnek s a belőle származó gr. Károlyi s a már kihalt Csomaközi, Vadai, Bagosi, Reszegei, és Vetési családoknak s nagy kiterjedésű birtokaiknak története e birtokokat felölelő territóriumok viszontagságaival a legszorosabb kapcsolatban áll, s hogy e szerint az illető megyék monografusa, a helyi történet szorgalmas búvára valóságos kincsbányára lel e kötetben : azt sem fogja senki tagadni. Atalánosb országos szempontból persze nem sokat nyújt ez első kötet, igaz. Mig egyrészt azonban a jogtörténész s a culturhistoricus már itt is számba jövő aratást remélhet, a következő kötetek az ország történetéhez is hozni fognak rendkívül becses anyagot. Ezt mutatja a publicatió terve, melyben a szerkesztő a család által megbízott kiadóval gr. Károlyi Tiborral megállapodott. E terv szerint a második kötet 1414-től 1540-ig, a harmadik 1540-től 1711-ig fog terjedni. Már e harmadik kötet a levéltárban nagyszámmal levő culturalis és nyelvészeti érdekű magyar levelek és végrendeletek miatt is generalisabb fontosságú. Fölül fogja azonban ezt haladni a negyedik és ötödik kötet, melyek első sorban II. Rákóczi Ferencznek báró Károlyi Sándorhoz írt leveleit, aztán a Rákóczi-forradalomra vonatkozó egyéb irományokat fogják hozni. Méltán megérdemelt dicséret illeti a szerkesztőt a 24 lapra terjedő Név- és Tárgy-mutatóért. Ismertető nem egy »Sticüprobé«-t tőn, hogy ennek jóságáról meggyőződjék. S a mint az editionál követett módszert utánzásra méltónak ajánlja, úgymintáúl meri ajánlani a Mutatót is ; főként ha eszébe jut neki az a rövid, tökéletlen »index«, mely oka annak, hogy egyik igen jeles túdósunk (ki a maga szakmájában legelőkelőbb szakemberünk), nem oly nagyon régen megjelent kitűnő kétkötetes munkáját nem lehet oly könnyen használni, mint a mily könnyen egy oly szakértelemmel, évek hosszú során meg nem ernyedett szorgalommal előkészített s nagy apparatussal írt történetgeographiai munkát használni kellene. Az oklevéltár becsét emeli a hozzácsatolt 5 lap phototypi-