Századok – 1883

I. Értekezések s önálló czikkek - SZÁDECZKY LAJOS: Báthory Zsigmondné - III.

BÁTH0RI ZSIGMONDNÉ. 265 s a viszontlátás. Égy oly megkapó jelenet játszódott le másnap Kolozsvárt a fejedelem és fejedelemnő találkozásában, a mely ritkítja párját. A kapkodó, »holdkóros« x) fejedelem, a ki midőn négy hónap előtt Erdélyből kiment, nejétől még csak el sem búcsúzott, most maga esdekel eltaszított neje előtt, hogy fogadja őt vissza, mint szerető férjét. Mintha csak megváltozott volna lélekben és testben ; azt is sejtették mind egykorú, mind későbbi írók. Pedig minden jel arra mutat, hogy a nejével kibékülés, neje kegyének vadászata nem volt egyéb, mint kiszámított fogás, melylyel kalandos vállalatának sikerét biztosítani akarta, mint egy jól kieszelt sakkhúzás, az erdélyiekkel, a császárral s első sorban a biztosokkal szemben. Jól számított, hogy ha Mária Krisztiemát maga részére nyeri, meg van nyerve Erdély, le vannak fegyverezve a biztosok s kiengesztelődik a császár is. Az érdekes találkozás legmegbízhatóbb leírását Thurn gróf levelében találjuk, melylyel ő Mária főherczegnőt tudósította Zsigmond visszatéréséről s a fejedelemnővel kibékűléséről. A bécsi hadi levéltárban őrzött ez eddig felhasználatlan jelentés így írja le a kolozsvári találkozást : Zsigmond fejedelem aug. 20-án éjjeli 11 órakor a fejedelemnő és környezete híre és tudta nélkül Kolozsvárra érkezett. Midőn másnap (aug. 21-én, a mikorra épen a Kővárra indúlás ki volt tűzve) a fejedelemnő kora hajnalban misére ment volna a jezsuiták templomába, melynek még ajtajai nyitva sem voltak, hozzá jön a városi bíró s a kis bíró (Gellényi Imre), mint a fejedelem küldöttei, hogy üdvözölnék nevében a fejedelemnőt, mint szerelmetes hitvestársát (tanquam conjugem amantissimam), adnák tudtára visszajövetelét, s hogy nagyon vágyakoznék vele összejönni, őt látni és üdvözölni. Elképzelhető a szegény nő meglepetése, a mint a kanczellár tolmácsolása útján e váratlan híreket értette. Hirtelenében azt sem tudta mit válaszoljon. Mentegetőzött, hogy a templomba indúlt, különben üdvözletét küldte a a fejedelemnek, izenvén, hogy nem sokára választ adand kérésére, de előbb misét hallgat. El is küldte aztán Zsigmondhoz gróf Thurnt, hogy köszöntse nevében, kérdezősködjék egészsége felől, mentegetőzzék a miért tüstént nem fogadhatta s tudassa, hogy mise után jó szívvel látja. A fejedelemasszony ezzel a templomba ment, s ott annyira elérzékenyült, hogy könyeit nem tudta viszszatartani, sírt keservesen. Gróf Thurn küldetésével még nem ért véget a parlamentírozás. »A fejedelem sem volt türelmes«, az imádkozó fejedelemnő elibe küldötte azokat, a kiket előbb, hogy kérj enek kihallgatást. 1) Kulcsár-féle krónika 87. 1. SZÍZADOK. 1883. III. FÜZET.