Századok – 1883

I. Értekezések s önálló czikkek - MAYLÁTH BÉLA: A felső-vármegyék rendeinek gyűlése Kassán 1683-ban. - II.

GYŰLÉSE KASSÁN. 251 ajtó előtt »valami becsületes katholikus conduis emberek levén, nem kellene-e behívni, és az sessióban helyt adni.« Kedvetlenséggel fogadtatván a kérdés, válaszolák : ha a fejedelem hívatta, úgyis be kell ereszteni, máskülönben helyük bent nem lehet, s midőn bent Medveczky Mátyást meglátták, a városok és vármegyék követei felzúdúltak, mire Medveczky kényteleníttetett a gyűléstermet elhagyni. Néhány csekélyebb érdekű ügy elintézése után a válaszírat is elkészülvén, annak tisztázása is elrendeltetett, mialatt a sérelmek összeírásával megbízattak, útasíttattak a további munkálkodásra. Következvén a portai követküldés nehéz, és a költségek még nehezebb kérdése, mi újabb zajos jeleneteket idézett elő. Már az előbbeni ülésekben megválaszták ugyan Szirmay Istvánt, de az még idáig sem nyilatkozott, ha váljon elfogadja-e vagy nem; de a rendek kettőt óhajtván küldeni, bőséges szóvita után megegyeztek végre, hogy Szirmay Istvánnak követtársa Tassy Mihály legyen. Nehezebb dolog volt azonban a portára küldendő követek költségét megállapítani, minthogy a rendeknek megcsökkent áldozatkészsége nem szórhatta bő marokkal a pénzt, s mert előreláthatólag ezen költségek méltányos elosztása akadályokba fog ütközni, úgy mint az a hadak distributiójánál történt. A rendek között néhányan két ezer tallért, néhányan 3000 frtot hoztak javaslatba; s abban történt a megállapodás, hogy legyen tehát két ezer tallér. Meg volt ugyan szavazva a költség, de ezen összegnek a vármegyékre való felosztása sehogy sem tudott tisztába jönni, a zavar nőttön nőtt, s végre is azt határozák, hogy a ki egyet nem ért a felosztással, az menjen ki. Abaúj megye követei csakugyan ki is mentek, de a vita nem akart szűnni, sőt az még növekedett, a mint Zemplén megye követei is el akarták hagyni a gyűlést, Nógrád, Heves, Pest, Beregh és Szabolcs vármegye követei kiabálva nyilatkoztak, hogy ők egyáltaljában ki nem mennek, ha nem is bírálják meg a státusokat ; mire a napló szavai szerint »sok kiáltozás és veszekedés után, a vármegyék magok között 1935 tallért felosztottak, s a még hátralevő 65 tallért a városok áldozatkészségére bízták »ha adimpleálják jóval jó, ha nem, azt is oda engedik.« Másnap január 21-én tartott 10-ik ülés általjában csendesebb modorban folyt le, minthogy ez alkalommal leginkább magánügyek, folyamodványok elintézésével foglalkoztak, kivételével a hadak elszállásolásának, mit, — a rendek megegyezni nem tudván, — a fejedelem készíttetvén el, a gyűlésnek átküldötte, s kivételével a követküldés költségének, mi ismét tárgyalás alá vétetvén, majdnem fölforgatták, de részben meg is változtatták az 17*