Századok – 1883
I. Értekezések s önálló czikkek - BÁRÓ RADVÁNSZKY BÉLA: Lakodalmak a XVI. és XVII. században
224 T. AK ADATjm AK A kézfogás és gyürűváltás mindkét részről kötelezőnek, és a netaláni visszalépés nagy sértésnek vétetett, volt azonban eset erre is. Bethlen Pál példáúl elmátkásodott volt Bucsesti Sárával, de az édes anyja csodálatos mesterséggel megrontván a leányt, a jegygyűrűt viszaadatták az ártatlan és egymást hőn szerető személyekkel.1 ) Talán azért jött szokásba az előzetes esküvés; hogy a mátkások tökéletes biztosságban legyenek. Ilyen esetekben a gyűrűváltás után a vőlegény újra beküldötte két rokonát, és a leányt hitre kikérette. Az apa, anya, és a rokonok kivezették a leányt és rendet állottak. Egy szőnyeggel leborított asztal elé a földre is szőnyeget vontak. A pap elő állott, háttal az asztal felé és szemben a vendégsereggel. A vőlegény kilépett a szőnyegre, a leányt elővezette valamely nőrokon és a pap ott megesketé őket. A menyaszonyt ezután megint bevitték. A szőnyeg, melyen a mátkások állottak és esküdtek, a papé volt, azon kívül a dús ajándék is, a mit a vőlegénytől és a leány atyjától kapott. A lakoma ilyenkor sem hiányozhatott. Midőn az étket felhozták, a leányasszonyt is kihozták az asztalhoz, de ismét csak szemben ültették a vőlegényével. Vacsorán vigan laktak, és utána éjfélig és tovább tánczoltak,2 ) Bethlen Miklós is megesküdött mátkájával gyűrűváltás után, de csak egy év múlva vitte haza feleségét.3 ) Heggel a meghitelt vőlegény elbúcsúzott és elment, de előbb mátkájának valamely értékes ajándékot adott.4 ) Némelyek házassági szerződést is kötöttek. Wesselényi István, midőn először kelt házasságra Dersffy Katalinnal, (1604.) a házassági szerződésben kötelezte magát, hogy nejét az evangelikus vallás gyakorlatában háborgatni nem fogja, sőt neje jószágaiban evangelikus prédikátorokat is fog tartani, ha ezeket meg nem tartaná, neje után semmiféle jószágot se örökölhessen.6 ) Midőn második nejéül (1609.) Balassa Ilonát vette el, hasonlóra kötelezte magát, sőt még arra is, hogy nejének jegyajándékúl, lengyel szokás szerint, két!) Bethlen M. Önéletírás. 1. k. 270. 1. 2) Apor Metam. 377. 1. 3) Bethlen M. Önéletírás 1. k. 362. 1. 4) Apor i. h. 5) Deák F. : Wesselényi csal. ősei 34. 1.