Századok – 1883

I. Értekezések s önálló czikkek - NÉVTELEN CZIKKEK: A millenarium kérdése az Akadémiában

186 A MILLENAKIÜM Az események ezen sorozatában különösen kettő vonja magára a figyelmet, a melyek a magyar nemzet állami léte szempontjából a lefontosabbak és így az ezredéves ünnepélynek legméltóbb tárgyát képezhetik. Az első : a magyarok benyomúlása etelközi lakhelyökről mai hazánk területére, és itt állandó megtelepedésök, vagyis a honfoglalás kezdete. A második : a mai Magyarország egész területének megszállása, vagyis a honfoglalás befejezése. A Történelmi Bizottság ezen két esemény időpontjának meghatározását tűzte ki feladatáúl. És azon szakférfiakat, kik a magyar történet legrégibb korszakának tanúlmányozásával, ezen korszak kútforrásainak vizsgálatával behatóan foglalkoznak, indokolt véleményök előterjesztésére kérte föl. Ezek közöl Botka Tivadar tiszt, tag, előhaladott korára és gyengélkedő egészségére utalva, kijelenté, hogy indokolt előterjesztés kidolgozására nem képes; egyébkint fönntartja véleményét, a melyet a Millenárium iránt a Századok 1878. és 1881-iki köteteiben tüzetesen kifejtett, Paider Gyula, Salamon Ferencz és Szabó Károly akad. rendes tagok előterjesztései a Bizottság folyó évi január 20-án tartott ülésében bemutattatván, alulírottak bízattak meg, hogy azokról — Botka Tivadar t. tag említett dolgozatainak tekintetbevételével is — jelentést tegyenek, és a Bizottság megállapodását az Akadémia elé terjeszszék. Ezen jelentésünket — a négy vélemény és azok chronologiájának átnézetét nyújtó táblázat melléklésével — van szerencsénk a következőkben terjeszteni elő. I. A magyar honfoglalás időpontját kívánván meghatározni, első sorban a nemzeti hagyomány nyilatkozatait kell meghallgatnunk. A történetírást megelőző korban, a nagy események emlékezetét a hagyomány tartja fönn, vitézi énekek és elbeszélésekben szállítja át nemzedékről-nemzedékre. A magyar nemzet körében is, a vándorlás viszontagságai és a honfoglalás küzdelmei méltó tárgyat szolgáltattak á hősdáloknak, a melyekre századok múltával is krónikásaink hivatkoznak. Azonban bár a bevándorló nemzet, a legilletékesebb történeti emlékek tanúsága szerint, más vándor népeket meghaladó műveltséggel, politikai szervezettel és államalkotó képességgel dicsekedett : alig lehet föltenni, hogy a felmerülő események emlékének történeti hűséggel, chronologiái pontossággal megörökíté-