Századok – 1883
I. Értekezések s önálló czikkek - SMOLKA SZANISZLÓ: «Fekete» (Czarny) Iván
14 И!КЕТЕ IVÁN. residentiájából s csak gyenge őrséget hagyott hátra a várban. Iván nem nagyon törekedett Szabadka visszavételére, mert már terhére vált azon a vidéken tartózkodnia, a mely annyira ki volt szivattyúzva a pórhad több havi garázdálkodása által. Azért a Tiszánál Szegeden rendezett be magának új czári residentiát.1) És bizonyára jobb volt neki ott, mint az ő előbbi urának Esztergomban vagy a budai várban. Hosszú éveken át epekedése a korona után csaknem megemésztette Zápolyát s most, alig néhány hét múlva, érezte, mily nehéz annak a terhe. Könnyebb dolog összeesküvést szervezni és a trón alá petárdát csempészni, mint a trónon ülve, az általános zűrzavarban uralkodni. Az emberek nem látják azt be, úgy hogy Zápolya legrégibb barátjainak bizalmas körében hangok emelkedtek, hogy az úristen a koronázás napján elvette egykori erélyét s esze éleslátását. A szellemes Krzycki jól mondotta felőle, hogy ő olyan, mint egy rendetlen mesterember, a ki erején felül elfogadott megrendeléseket, melyeket nem tud beváltani s most semmihez sem nyúl, s mégis mindenkit bíztat, hogy holnap minden készen lesz. Minél többet vártak tőle, annál nagyobb volt a csalódás. így előbbi barátai s párthívei lassanként elpártoltak tőle s a mágnások, a kik mindig ferde szemmel nézték, kedvökre gúnyolódhattak most a festett király fölött ; s midőn mindezek fölött a nemesség is zúgolódni kezdett előbbi kedvencze ellen, hogy zsákmányúl dobta őket a szláv csőcseléknek: szomorú előjelek mutatkoztak János király számára a jövőt illetőleg. A mi pedig még válságosabb volt : a rideggé és kietlenné változott királyi udvarban mindig hangosabban suttogták, hogy ez vagy amaz hatalmas mágnás, vagy országnagy testestől-lelkestől eladta magát az osztrákoknak, ha még nyíltan nem szakított is a királylyal s ha még a hűséges alattvaló szerepét játsza is. De a jó szívű király vagy nem hitte, vagy ha olykor a sötét gond ránczot vetett is homlokára, árúlás és összeesküvés ellen nem tudott orvosságot. Nyúljunk ismét kiaknázhatlan tárházába az adomáknak, melyeket Szerémi emlékirataiban megőrzött.. Egyszer a királyi J) U. o. 157 1.