Századok – 1883
I. Értekezések s önálló czikkek - SZÁDECZKY LAJOS: Báthory Zsigmondné - II.
142 bàthoki zsigmondnè. 12-én «'jj ol indították, oda fogságba Gyula-Fej érvárról az elfogatott kanczellárt, Józsika Istvánt; Kővárból aztán Szatmárba vitték s ott lefejezték. Pár nap múlva annál fényesebb vendégsereget fogadott be Kővár vára. Április 16-án díszküldöttség jelent meg ott a fejedelemnőért, hogy felkérjék, venné át az ország kormányzását. Á királyi biztosok egyike, lstvánffi, volt a küldöttség vezetője, a ki a császár levelét hozta, melyben a fejedelemnőt a kormány átvételére szólítja fel. Vele volt gróf Thurn és Carillo, az erdélyi főnemesek közül Keresztury, a kővári várnagy, Csáky István, Géczi Péter és többen, míg a nemesség külön küldöttsége Déésen várakozott a fejedelemnőre. A sokat szenvedett fejedelemnő előzékenyen fogadta a küldöttséget s harmadnapra, ápr. 18-án reggel, kinyilatkoztatta, hogy a kormányzóságot addig elfogadja, míg a császár máskép intézkednék a felől ; nem titkolta azonban, hogy ő vissza akar térni Gráczba, de nem akarja ő felsége ellenére tenni, hanem kérni fogjá levelében, hogy mielőtt a háború kiütne, másféle kormányzásról gondoskodjék, őt attól feloldozza s engedélyt adjon a haza menetelre. Férjét Zsigmondot s a házasság felbontását sem a küldöttség, sem Mária Krisztierna nem érintette egy szóval sem. Másnap (ápr. 19.) délutánra határozták az elindúlást Kővárról, hogy a fejedelmi székvárosba Gyula-Fejérvárra átköltözzenek. Mária Krisztiernát a szenvedés e három éve megviselte, de nem törte meg. A gyenge nőben erős lélek lakott : szívének minden vágya haza vonzotta, de missiojáról egy perezre sem feledkezett meg. A közügyet, uralkodó házuk s a keresztyénség érdekét, melynek magát áldozatúl szentelte, előbbre tette saját érdekeinél, szíve, lelke vágyainál. Belátta, hogy szüksége van a császárnak arra, hogy ő Erdélyben maradjon s nem habozott, hogy engedelmeskedjék. Szenvedése, martyrsága megszerezték számára az egész ország osztatlan részvétét s ragaszkodását s ő nagyra becsülte ezt, mert annálinkább szolgálhatott urának, császárának s küldetésének. De az is világos volt előtte, hogy háború esetére, a mi minden perezben várható volt, az ő keze nagyon gyenge lenne a kormány vezetésére s az esetre saját érdekeivel és vágyaival öszszeesnének a magasabb politikai érdekek is, t. i., hogy a kormányt erősebb kéznek engedje át s ő haza térjen. Mielőtt tehát Kővárt, száműzetése csendes magányát elhagyná, tudatja a császárt (az elindulás napján: ápril 19-én), hogy bár nagyon nehezére esik, az ő kívánatára elfogadja a kormányzást, kéri azonban, hogy niinélelőbb gondoskodjék az ország más által kormányoztatásáról, hogy ő feltett szándéka szerint haza térhessen édes anyjához, mielőtt a háború kitörne, mielőtt az út a kimenetelre elzáratnék s hogy gondoskodjék az út költségeiről s biztos kiséretről.
