Századok – 1883

I. Értekezések s önálló czikkek - SZÁDECZKY LAJOS: Báthory Zsigmondné - II.

140 bAthobi zsigmondnê. Zsigmond alig várta, hogy már egyszer szabad lábra kelhessen, hogy lerázhassa az uralkodás porát, s kibontakozhasson boldogtalan házassága nyűgeiből. De a királyi biztosok nagyon lassan közeledtek Erdély felé. Zsigmondot szörnyen bántotta a késedelem, unalmában, bosszúságában nem tudott hova lenni. Egész idejét, méginkább mint valaha, léha mulatságokra fecsérlé Olaszországnak aljas söpredékével, melyet ő vendégszeretői eg befogadott: muzsikásokkal, komédiásokkal, kötéltánczosokkal, bűvészekkel. Együtt idézte velők a nagy palotában a szellemeket, a Hunyadi Jánosét és másokét, hogy megtudja tőlük jövendő sorsát. *) A fejedelemnő pedig még mindig Kővárban élte kolostori életét, várva, hogy mikor süt be a szabadúlás napja önkénytes börtönének ablakain. Carillo, mihelyt visszatért Erdélybe, Gyula-Fejérvárról egyenesen Kővárba sietett (febr. 7—15 táján időzött ott), hogy megnyugtassa a szegény nőt. 2

) De az nem volt könnyű dolog. Erdélyben ez idő tájon különös és aggasztó hírek keringtek egyes főurak nyugtalankodásáról, Józsika, Bocskai és Kornis trónra vágyakozásáról, az országban terjengő elégűletlenségről, kitörendő zavarokról. — a mely hírek eljutottak Kővár falai közé is s lázas nyugtalansággal s rettegéssel töltötték el a fejedelemnő képzelődését. Az isten szerelmére kéri anyját (február végén írt levelében), hogy ne vegye le róla anyai kezét, ne hagyják ott tovább abban a nyomorúságban, annyi veszély közepette, A császár bizonyára tudja már, micsoda különös hírek szállingóznak Erdélyben, nem lesz jó vége neki sem, ha minélelőbb nem gondolnak vele, van oka rettegnie, hogy egyszer csak el lesz zárva előtte az út, hogy nem fog többé mehetni, lia mégúgy akarna is, mert oly jó barátai vannak ott benn, a kik első nap átadnák <i, töröknek. Keserves panaszra fakad, hogy nem maga jó szántából nient Erdélybe, nekik fogadott azzal szót, mint engedelmes gyermek, engedehnességeért ne hagyják most, hogy elvesszen, ne engedjék, hogy ellenségei kezébe jusson. 3) Mária főherczegnő szinte kétségbe volt esve leánya sorsán ilyetén hírek hallatára. Sietve értesíti azokról Poimpfot, a császár bizalmas tanácsosát, kérvén őt. terjesztené azt a császár elibe s sürgesse szerencsétlen leánya kiszabadítását. О is panaszt panaszra J) Szilágyi : Erd. Országgy. Emi. IV. k. 25 1. 2) Kővárból ír Carillo Rudolfnak, febr. 7-eu, Miksa fölicrczcgnck és másuknak is. Febr. 16-án pedig Mária főhguőnek Gyula-Fejcrvárról, hogy épen akkor éjfél tájon érkezett oda Kővárból. (Carillo 121 1.) 8) Mária főhgnő leveléből, melyet Kmnpfhoz írt, Grácz 1598, márcz. 12-ец (a bécsi es, cs k. államlevéltárból, gyííjteméuyemben),