Századok – 1882

Értekezések - ZILAHI KISS BÉLA: Tököli Imre és a bújdosók. 399

412 tököli imre bukástól. Pedig uemcsak az előadott nehézségekkel kellett küzdenie, hydrával volt dolga, melynek egy lecsapott feje helyébe azonnal kettő nő. A bujdosókat nem csupán a csél-csap török barátság hozhatta ki sodrukból, hanem az erdélyi fejedelem szükkeblűsége is. Téli szállást a végeken sem adott, de igen kemény parancsot a somlyai kapitánynak, hogy a kalandozókat a vár üregeiben ingyenszállással lássák el. A labancz is, talán tél unalmát űzendő, a kuruczok honhagyott háznépén mutogatta vitézségét, — Ezek egyenkint és együttvéve hatalmasan táplálták a közingerültséget és szokatlan próbáknak vetélt alá a fiatal vezért. Kiállotta diadalmasan. Türelme kifogyhatatlan, áldozatra nem fukar. Ez úton a rakonczátlankodó csapatokat fegyelemhez simitotta, lelket öntött beléjök, bálványukká magasztosúlt. A zászló elhagyást kezdetben egyetlen orvosságnak tekintette a csüggedt kurucz, mely által nyomorain segíthet. E mételye a katonai szellemnek, mely vezérsége első napjaiban, a járvány arányait ölté magára, egyre veszti a talajt és hamar megszűnik. A szegény kiszipolyozott pór kuruczra, labanczra egyaránt bizalmatlanúl tekintett. — Eélt mind a kettőtől és nem értette : miért öldöklik egymást oly megátalkodottsággal. A gyűlöletre mégis a lelkiismeretlenebb, falánk természetű labancz jóval több okot adott a szegény, bujdosó kurucz legénynél. A zsarolás vádja nem is illeti a magyart, akár kurucz, akár labancz lobogó alatt szolgált. A labancz zászlók számos idegen kalandornak adtak menhelyet; a vak szerencse elég hitvány elemet segített a tiszti karba. E hazátlan jövevények féktelenül garázdálkodtak ; vitézségük nem az ellenséggel szemben, hanem a falvak és városok ügyefogyott polgárainak kifosztásában nyilvánúlt. Önkényüktől nem védte meg a nemest sok százados kiváltsága ; e fajnak ép oly kevés érzéke volt az ildom és előzékenység, mint a méltányosság, jog s a tulajdon szentsége iránt. — Csupán a nagyobb erő előtt hunyászkodott meg, gyávák a csatatéren, herosok a védtelenek között. Az állandó, zsoldos ezredek characterében e haramia-jellemvonás a legfelötlőbb. Nem megfoghatatlan miért. A katonáskodás ma életpálya, akkor csupán életmód volt ; ma az egyenruhával társadalmi és becsületbeli kötelezettségek járnak, akkor csak kenyeret adott. A zsoldos hadsereg név alatt ismert intézmény nagy időn törvényben gyökerező asyluma volt a társadalom salakjának ; karjai közé vetették magukat mindazok, a kik semmit sem birtak és a kik mindent, örökre elvesztettek. E hadsereget a szigorában legtöbbször embertelen fegyelem sem tudta javitó intézménnyé emelni. E körülmények fogalmat adhatnak ama nehézségekről, melyekkel az ifjú Tököli vezérsége első napjaiban megküzdött. Ehhez