Századok – 1882

Értekezések - SZÁDECZKY LAJOS: A krakói Akadémia történelmi kiadványairól. 74

« 78 TÁRCZA. Ulászló magyar királyságát, a török elleni harezokat s főkép a várnai csatát illetőleg. Aeneas Sylvius Ulászló magyar királyságának jogosultságát nem ismerte cl. Magyarországon (írja 1453. Bécs-Ujhelyből) az örökösödés elve uralkodik, s azért Ulászlónak semmi joga sem volt a magyar koronára, mert Albert királynak fia született. — Olesniel,i püspök (1453. sept. 10.) levelében elmondja, hogy nem osztja Aeneas Sylvius felfogását Ulászló m. királyságát illetőleg, — azt sem ismeri el, bogy a török ellen kivívott győzelmek egyedül Hunyadi nagy hadvezéri tehetségének tulajdonitandók, védi Ulászlót és vádolja Hunyadit a várnai csatánál. A magyar rendek Kvakóba küldött követei (úgymond) könnyek között kérték Ulászlót, fogadná el a in. királyságot, — a lengyelek is örültek annak, hogy így a kettős birodalom egyik tengertől s másikig érne ; Ulászló nem önszántából ment M.-ora, nem egyszer vissza is akart térni. A várnai ütközetről szólva, azt mondja : ha a vajda (Hunyadi) magyarjaival Krisztus nevének ellensége előtt hátat nem fordított volna, talán az a szerencsétlenség, melyet máig is siratunk, nem következett volna be. A hadban annyira jártas vajda és az ő magyarjai nem átallották megfutamodni. A lengyelek őseiktől tanulták azt, hogy a harezban sohase fussanak, győzzenek, vagy ott haljanak ; — igy történt, hogy a király lengyeleivel Krisztus hiteért a végsőig megállotta a harezot s elhagyatva Hunyadi által is (kit annyira magasztalsz), a végveszélyben sem tágított, hanem buzdította az övéit, hogy inkább dicsőén haljanak, mint gyalázatosan megfussanak, — s ott esett el ő maga is. A levelek egy másik csoportja leveles könyvünkben az 1448 — 49. évek történetére vonatkozik. 1448. aug. 1. Hunyadi János ír Megyésről Kázmérnak a lengyel királynak, válaszképen a moldvai ügyek felöl küldött követségére. Épen ama nagy hadivállalatra készült, mely a rigómezei ütközettel oly gyászos véget ért. E napokban indulok (így ír a hős kormányzó) teljes készültséggel a törökre, hogy megharczoljak velők a hitért, hazáért, szabadságért, özvegyek és árvákért, s hogy megboszúljam Ulászló király gyászos halálát. Ha az isteni végzetnek tetszeni fog, ezen utammal olyan bosszút veszek az isten nevének káromlásáért s megboldogult uramkirályomért, hogy örök emlékezetében fog élni az embereknek, vagy pedig magam is ott fogok elesni a harcz mezején. Ezzel hosszú sora kezdődik a leveleknek, melyek 1448—49. történetére vonatkoznak. így Hunyadi levele Kázmérhoz; Kázméré