Századok – 1882

Értekezések - KÁROLYI ÁRPÁD: I. Balassa Bálint életéből. 728

és velencze. 753 sen meggyöngítse Magyarországot, meggyöngítette magát Nápolyt is, megkapta ezen felül Yelencze az addig csak tényleg^, de nem joggal bírt Corfu teljes tulajdonát néhány ezer aranyon. És mindez megtörtént a nélkül, hogy érte bárkivel ellenséges viszonyba keveredett volna. A szentisvánnapi járandóság azonban még mindig közvetlenül előtérben levő kérdés volt. Alig húzta ki László a lábát Magyarországból, azonnal elküldte Zsigmond Lerberer Zsigmond budai polgárt a köztársasághoz — a vele küldött levél november 22-ikén kelt —• hogy követelje a most már négy évről hátrálékos adót. Ugyanekkoriban híre járt annak is, hogy László király el akarja adni Dalmácziát Yelenczének. E hír nem hagyta Zsigmondot nyugodni s deczember 2-ikán újabb levelet intézett ez ügyben a köztársasághoz. A király, úgy látszik, teljesen meg volt győződve a kír valóságáról, bár azt írja, hogy nem biztos tudósításból vette ezen értesítést, levelének szavai legalább arra látszanak mutatni. »Azt biszszük, hogy ti nem teszitek, mert ez az igazság ellen volna. Nyíltan megsértené ez a béke azon pontját, mely szerint semmi esetre sem szabad Dalmáczia ügyeibe elegyednetek. Azt is tudjátok, hogy László nem igazi birtokosa és ura Dalmácziának, miután az Magyarországnak van alávetve, annak pedig isten kegyelméből mi állunk élén. Kérünk tékát, hogy, ha a mit hallunk igaz, legkevésbbé se egyezzetek László szavaiba, hanem inkább tekintsétek azokat semminek. Ez esetben megtartjátok tisztességteket és becsületeteket és a mi lelkünk előtt is nagy tetszést nyertek.«1) Zsigmond két rendbeli levelével csak január 29-ikén foglalkozott a köztársaság tanácsa. Hogy miért csak most, arra igen egyszerű a felelet : a köztársaságra nézve mindig kellemetlen volt az adó kérdésére felelni, mert egyenesen nem mondhatta ki indokait, a csűrés csavarásba meg már szinte beleunt. Nem is történt meg ezen tanácskozás egész addig, a mig a magyar követ igen határozottan ki nem jelenté, hogy ő neki már semmi kedve sincs a várakozásra, sőt már tiltakozni is akart a köztársaság eljárása ellen s választ nem várva távozni el Yelenczéből. A válasz adásánál a köztársaság a neheztelőt adta. El van nagy hangon mondva, menynyi és mily szolgálatokat tőn Yelencze Zsigmondnak és családjának, hogy azokért másforma hálára számítani volna jogosítva, hogy a köztársaság mennyire igyekeznék előmozdítani Magyarország javát — egy szóval el van mondva mind az, a mit a diplomácziai nyelven elmondani szokás, mikor azt, a kitől valamit megvonnak, még meg is leczkéztetik. A másik Monum. Slav. Mcrid. V. 31. Századok. 1882. IX. füzet. 52