Századok – 1882

Értekezések - KÁROLYI ÁRPÁD: I. Balassa Bálint életéből. 728

életéből. 749 A pör a rokonok közt nem akart véget érni s a főherczeg egyidőben a nyitrai püspök tanácsát követendő, elhatárzá, hogy a Balassa Andrással kötött szerződést fölbontja s idegennek adja Újvárat zálogba, a ki aztán pénzzel kielégíti a Balassákat, lllésházyt, e pénzes urat is fölszólítá a kamara e czélból, de nem tudtak megegyezni, mert Ulésházy Újvárat csak örökáron megvenni volt hajlandó.1) Hosszú liúza-vona után újra visszatért a főherczeg a Balassával kötött szerződés realizálásának gondolatához, s mikor már az év vége felé (1589.) közelgett a terminus, melyen Liptó-Újvár inscriptiója lejár, ráíratott a magyar kamara által Bálint öcscsére Ferenczre, hogy jelenjék meg a magyar kamara előtt, s vegye át Újvár zálogösszegének őt illető részét azon pénzből, melyet András úr a kamarának le fog fizetni. E parancsról Bálint nem tudott semmit, mert már akkor Lengyelországban járt, nem birtokain, mert hisz ilyenek, Kameuicz eladatván, nem voltak,2) hanem bujdosni, keble fájdalmát enyhítni idegen földön. Ferencz a parancsot későn vette, mert Egerben az ország védelmében vitézkedett. Ezt az egri káptalan bizonyítványával attestálva folyamodást nyújta be, kettőt is a főherczeghez3

) hogy hagyja meg őt Újvár birtokában, lia nem is ősei érdemeiért s azon szolgálatokért, melyeket ő maga tőn 12 óv alatt saját költségén, vére bőséges ontásával a végekben, legalább az istenre való / tekintetért ; vagy ha csakugyan cedáluia kell Újvárat, ne e téli időben kellessék azt tennie. Roszúl állhattak szegény Ferencznek ügyei, mert az egész országot hívja tanúbizonyságúl, hogy annyi hűséges szolgálatai után nincs Újváron kívül az egész hazában egy talpalatnyi föld, melyet övének mondhatna s a hová fejét lehajthatná. Kész azt a summát, melyet András ígért, Újvárra fölűlfizetni, ha időt enged neki a felség, míg a pénzt a télen rokonaitól s barátaitól kölcsön kérheti. Folyamodásai elsejében még Végles ügyében is — nem könyörög, hanem tiltakozik s azt a bírói ítéletet, melynek alapján András a magáénak vallja Véglest, érvénytelennek nyilatkoztatja, mert az nem törvény útján, Sok acta с felöl az udv. kam. ltárbau. 2) Ide igazítandó ki Szilády Bcvez. XXXVI. lap. 3) 1589. nov. 27, előtt és cg у másik kelet nélkül. Eredetiek.