Századok – 1882

Értekezések - KÁROLYI ÁRPÁD: I. Balassa Bálint életéből. 728

738 t. balassa bálint Hogy pedig engem a Ferdinánddal1

) való viszályom miatt becstelennek nevez : mily igaz ez, azt Fönséged ítéletére hagyom, mint a ki jól tudja : vájjon bármi infamia ez ügyben rám bizonyult-e s vájjon az ítéletet kerültem-e vagy kívántam ? De ha mindezt nem tudná is Fönséged, az az egy körülmény fölment engem minden vétek gyanúja (ne mondjam a becstelenség) alól, hogy Ferdinánd az ő Idtűnö feleségét, kit a ráfogott bűn gyanúja miatt elűzött magától, magához visszavette, vele új házaséletet kezdett, a régi injuriák emlékét örök feledésbe temetőén. Tegye hát a jövőben András a ravasz mester a mi szívének tetszik, az bizonyos hogy nyelve féktelensége engem sem el nem ijeszt, sem az ország törvényei mellől cl nem tántorít ; sőt inkább, valahányszor csak dolgai vesztét látván, mérgében prüszszögő vénasszony módjára rám támad, mindannyiszor alkalmat fog nekem nyújtani a kölcsön visszaadására s arra a gondolatra, hogy dühében azért a mért azt a mit óhajt, sem a törvény útján, sem más módon cl nem nyerheti, — józan eszét veszítette el. Végül igen alázatosan könyörgöm Fönségednek, hogy lia mi keményet B. András rágalmai e visszaútasításánál mondottam, Fönséged királyi kegyelménél fogva érette megbocsátani méltóztassék, annál inkább, mert bizonyos, hogy ganéjban gázolni, anélkül, hogy az fölkavarodjék s azt fölkavarni, anélkül, hogy büdös legyen, nem lehet; leginkább pedig azért, hogy a mérget rejtő rágalmak engem, a ki ily durván írni nem szoktam, most akaratom ellen így írnom kényszerítettek. Fönséged legalázatosb örök szolgája Gyarmathi Balassa Bálint. 2

) Eddig a folyamodvány. — Örömest hisszük, hogy a bülbülszavú dalnok nem szerette, ha durva beszéd miatt elnémultak kobzán a mézes hangok, — sa nemes tűz, melyet a költő keblében isteni kéz rakott, ily alacsony szidalmak számára volt kénytelen < készítni melegágyat; de Balassa Bálint még e szitkozódás közt sem tagadhatja meg magát. Látszik, hogy e folyamodást csakugyan ő s nem íródeákja írta. Az a hév, az a szenvedély, mely szerelmi énekeit megkapóvá, elsodróvá teszi, égni tudott akkor is, lia a rágalmazónak kellett fülébe kiáltani, hogy : hazudsz ! A ki kardja élét úgy megtudta suhogtatni,hogy Isztambulig megérezték, a ki lantja húrjain oly viharos hangokat tudott költeni, hogy *) Ki ez a Ferdinánd ? később látni fogjuk. 2) A folyamodást В. В. a magy. kamaránál nyújtá be. Szuliay az elnök erre ezt jegyzé föl: 20. Mártii 1589. Ad eameram aulicam. Providendum érit, ne bona Suae Maicstatis Viglesiana inter hos litigantes desolcntur.