Századok – 1882

Értekezések - KÁROLYI ÁRPÁD: I. Balassa Bálint életéből. 728

730 t. balassa bálint Az 1582. év a családi békés viszonyokba változást hozott. Az unokatestvérek öreg nagybátyja B. László magtalanúl halván el, miután igen homályosan rendelkezett Végles váráról, melyet a koronától 21,726 frt kétharmad részében, t. i. 14,484 frtban birt volt zálogkép: a várat mind András úr, mind Bálinték a magok részére akarták elfoglalni. Kiütött a rokonok közt a testvér­háború, mely ha tüstént nem öltött oly nagy mérvet, mint a későbbi években, annak tulajdonítandó, hogy Ernő főherczeg a véglesi kapitánynak Tapolcsányi Jánosnak parancsot küldött, a gondjaira bízott erősséget a veszekedő rokonok egyikének sem adni ki, míg ő felsége nem határoz, hogy a vár kié legyen.1 ) Az ügy a magyar tanács elé került s ez oda nyilatkozott, hogy Vég­les B. Andrást illeti és Tapolcsányi a várat csakugyan András úr kezeire bocsátá. De nem valami sok időre. Bálint és Ferencz jogaikban sértve érezték magukat s addig folyamodtak a király­hoz, míg ez Véglest András kezéből kivette s a kérdés eldönté­séig magánál tartani határzá el. Az ügy előbb Draskovics Gy. bibornok, később Istvánffy elnöklete alatt delegált bíróság ítéle­tére bízatott ; de mert ez előtt Bálint és Ferencz nem jelentek meg, hanem Ernő főherczeget ostromolták folyamodványaikkal : egy újabb bíróság lőn kiküldve a személynök elnöklete alatt, mely aztán kiterjeszté figyelmét arra is, hogy időközben elmúlt az a terminus, a meddig András Liptó-Ujvárra való joga gyakorlatát Bálintnak engedte, s hogy most már András is érvényesíteni akarja e várra való jogait. Szegény Bálintra bizony nagyon ked­vezőtlenül döntöttek a bírók. Kimondák, hogy Végles egészen András úré, Liptó-Újvárnak pedig fele, azon foltét alatt, hogy azon összegnek felét, a melyen a lengyelországi Kamenicz elada­tott, B. Bálint és Ferencz kezeihez lefizesse. A kimondott ítélet végrehajtása Vizkelety protonotariusra bízaték, ki azt — a leg-20-diki jelentésében — more legitimo et inter alia dimidia pars areis Újvár eessit assignataque fuit Andreae В., quam uti docemur, possedit etiam aliquandiu, sed rogatus a Valentino В. ut, donee uxorem duceret, pro titulo ampliorum bonorum, possessionem totius arcis sibi concederet, cesserai ille Valentino, sicque se a possessione studio fraterni amoris sponte exemerat. г) В. Zsigmond föntebbi kérvényéből.

Next

/
Oldalképek
Tartalom