Századok – 1882
Értekezések - SZALAY JÓZSEF: Nápolyi László trónkövetelése és Velencze - III. 705
712 magyarország nyugtat'hatá őt az iránt, liogy Magyarország részéről a köztársaságot nem fenyegeti veszély. Ezt abból a körülményből is következtethető, hogy a magyar urak a tatai gyűlésnek még azt az ártatlan határozatát seni vették komolyan, mely a hatalmakhoz küldendő követekre vonatkozott. A kalocsai érsek, a kinek Eómába kellett volna a követséget vezetni, és Lónyay Albert zengi kapitány, a ki Francziaországba volt menendő, soha sem jutottak el rendeltetésűk helyére. Beriszló Péter fehérvári prépost és Sárkány Ambrus főispán, a császári udvarhoz kijelölt követek csak későn keltek útra. Ezalatt (1510.) július második felében, a magyar urak mind eltávoztak Tatáról. De Velencze követe az udvarnál maradt ; szívós kitartással várakozva a kedvező pillanatra, a mikor visszafoglalhatja az elvesztett positiót.1 ) Minden futár, a ki tudósításokat hozott, alkalmat szolgáltatott neki újabb kísérletekre. Es a jelentések, melyeket július végéu kapott, a köztársaságra nézve előnyös híreket tartalmazának. Ugyanis a pápa mind határozottabban lépett föl a cambrayi liga törekvései ellen ; nyíltan liirdeté elhatározását : olasz földről kiűzni a francziákat ; Eerrara ellen, melynek herczege Esztei Alfonz — az egri püspök testvére — XII. Lajos védencze vala, háborút indított; megnyerte a spanyol királyt azzal, hogy a nápolyi királyság birtokában megerősíté ; és azon volt, hogy Angliát Francziaország ellen fegyverre szólítsa.1) Pasqualigo sietett mindezt a királynak tudomására hozni. »A beállott fordulat — válaszolá Ulászló — valóban csodálatos, és nagy megelégedésemre szolgál.« Mindazáltal az udvarnál, a tudósítások hitelessége iránt, kétség merült föl, a melynek eloszlatása végett a Ferrarában tartózkodó egri püspökhöz külön küldött bocsáttatott. Ugyanakkor a császárhoz és a franczia x) Pasqualigo 1510. július 19. 22. 26-iki jelentései. x) Ezekről a dogé július 12-én értesíti a követet. Egyúttal utasítja, köszönje meg a főudvarmesternek fölszólalását a franczia követ beszéde alatt, hasonlag a pécsi püspöknek és More Fülöpnek jó szolgálataikat ; a prímásnak pedig jelentse, liogy azt a mit a signoria érdekében tett »szóval nem lehet megköszönni.« A levél július 27-én érkezett Tatára, (Egykorú másolata a velenczei állami levéltárban.)