Századok – 1882

Értekezések - B. SACKEN E.: Nyilt levél a »Századok« 248 1. megjelent bírálatra. 699

tárcza. 705 sebben történelmi felfogásomnak, bogy az Rákóczit, Bercsényit csalónak, ámítónak hirdeti. Pedig abból tanulmányomban egy szó sincs. Bűnöm az, hogy én Rákóczi alakját emberileg fogom fel, s a történelmi érdekeletlenség semleges világításában látom, nem úgy, miként a Thaly apotheosisának dicsfényében líszva tündököl. Mert én azt tartom, hogy ilyen költői apotheosisra, ezen mesterséges dicsfényre, többé nincsen szükség. A magyar történelem alakjaiban és mozgalmaiban bátran kimutathatjuk a bűnöket és hibákat, melyek •minden nemzet történetében fatális ar:ükse'geseriinéggel fenforognak, még lia a népszerű hagyományok kegyeltjeinek is lenne része bennök. Bátran tehetjük azt — mert hisz e történet csodálatos fouyet, egy-egy árnyék, melyet a valóság vetett, elbírná-e homályosítani ? LÁNCZY GYULA. NYÍLT LEV É L. A »Savoyai Eugen Hadjáratai« czímü munkáról közlött bírálatra vonatkozólag b. Sacken következő levelet intézte a titkári hivatalhoz »A »Századok« 3. füzete bírálatot hoz a »Feldzüge des Prinzen Eugen von Savoyen« ez. munkáról, mely bár mennyire méltánylandó csak azon okból is, mivel ezen hadtörténeti munka iránt félreismerhetlcu érdeklődésről és tüzetes tanúlmányról tanúskodik, mégis tartalmaz némely állítást, melyet válasz nélkül nem hagyhatok. 1. A munka tervrajzának azon hátrányát, hogy az 1683'—1698-iki török háborúnak és a karloviczi békének vége a spanyol örökösödési háborúval egy sorozatban adatott elé, már itt is rég észleltük, s azért igyekezünk e visszásságon akkép segíteni, hogy ezen háború többi korszakainak feldolgozásai egymásután közöltetnek a »Mittheilungen des к. к. Kriegsarchives« ez. folyóiratban. így már az 187 7-iki évfolyamban megjelent az 1689 —1692. háborús éveknek leírása; az 1683. e's a következő évek hadjáratainak története a jövő évben kezdetik meg. 2. Az »idegen szerzők (ú. in. Arnetli, Biedermann, Krones sat.) után mon dás«-ának alaptalan feltevését határozottan vissza kell utasítanom, mivel a munka csaknem kizárólag hiteles adatok alapján készült eredeti dolgozat, melyben a nyomtatott források csak az összehasonlítás kedvéért, vagy ott használtattak, a hol a kézíratiak nagy hézagokat mutatnak fel. 3. Nincs igaza a bírálatnak, hogy a munka szerzői csak a bécsi levéltárakra fordították figyelmüket. Ellenkezőleg ezen kutatások, még a központon kívül levő tisztek igénybevételével is csaknem az egész monarchiára kiterjeszttettek. Ily módon már több éven át nemcsak a nyilvános, hanem a nemesi és a magánlevéltárakból is az eredeti okmányok és 47*