Századok – 1882

Értekezések - LÁNCZY GYULA: Válasz Thaly K. észrevételeire. 682

696 tárcza. kellett,« mert az egyedüli, melynek bírására e's megtartására észszerűen gondolhatott, melyhez nevének hagyományai füzék. Hogy nem óhajtott király nevezete alatt valamelyik lengyel confo ederati ó n а к árnyékvezére lenni, az még édeskeveset bizonyít. О közelről látta a lengyel dolgokat, és korán tisztába jöhetett a lengyel trón értéke, függetlensége és tartóssága iránt. De Thaly rendkívüli bámulással utal arra a nagyszerű lemondásra, mely szerint Rákóczi vonakodott elfogadni a császár kezéből a herczegítendö-Burgau grófság koronáját. Széchenyi is egyszer hasonló ajánlat tételével lőn megbízva. De én semmi dicsőséget, vagy érdemet nem találok abban, hogy Rákóczy az ilyen ajánlatokat visszautasította. Feltéve, hogy azok valóban komolyak lettek volna, a mi éppen nem kétségtelen tény, hát az az aránylag apró vesztegetés, vagy lekenyerezési adomány a Habsburgok kezéből, ugyancsak hitvány csalétek arra, hogy egy Rákóczit útjából kitérítsen. Azután vannak bizonyos megférhetetlenségi helyzetek, melyek nem tűrnek kiengesztelést. Ilyen volt az, mely II. Rákóczi Ferencz s a Habsburg-ház között fenforgott. Itt a helyzeteket kell latolni ; nem a szavakat. Es micsoda lett volna a burgaui souverain gróf? Nem lehet azt találóbban jellemezni, mint Schiller tevé, midőn (Wallensteine Tod I. felv. 7. jelenet) egy ilyen kegyelemből tűrt, csöndes, berezegnek a sorsát festi. Hadd álljon itt szószerint a német költőnek ezen páratlan történetírói rajza, mely mintha Rákócziról, a burgaui grófról, íratott volna. Terzky grófné, testvére Wallenstein herczeghez fordúlva mondja : »Der König Von Ungarn wird erscheinen, und es wird sich Von selbst verstehen, das der Herzog geht, Nicht der Erklärung wird das erst bedürfen. Der König wird die Truppen lassen schwören, Und alles wird in seiner Ordnung bleiben. An einem Morgen ist der Herzog fort. Auf seinen Schlössern wird es nun lebendig, Dort wird er jagen, baun, Gestüte halten, Sich eine Hofstatt gründen, goldne Schlüssel Austheilen, gastfrei grosze Tafel geben, Und kurz, ein grosser König sein — im Kleinen! Und weil er klug sich zu bescheiden weisz, Nichts wirklich mehr zu gelten, mehr zu bedeuten Lässt man ihn scheinen, wras er mag; er wird Ein grosser Prinz bis an sein Ende scheinen. Ei nun ! der Herzog ist dann eben auch Der neuen Menschen einer, die der Krig Emporgebracht, ein übernächtiges Geschöpf der Hofgunst, die mit gleichem Aufwand Freiherrn und Fürsten macht.«