Századok – 1882

Értekezések - PESTY FRIGYES: Radich Ákos: Fiume közjogi helyzete ism. 662

TÖRTÉNETI IRODALOM. 663 engedtek át a magyar tengerpart sorsára, minővel azelőtt törvényesen soka sem birt. Vannak históriai kérdések, melyeket hasonló joggal politikaiaknak lehetne nevezni, mert az actualis érdek emeli azokat e polezra. Ilyen a fiumei kérdés, mely nemzetünk jövendőjének kulcsát zárja magában. Habozás nélkül kimondjuk, hogy a tengerpart birtoklása Magyarországra nézve oly fontos, hogy ha erre törvényes jogunk nem volna is, ezt anyagi kifejlődésünk, sőt létünk érdekében megszereznünk kellene oly módon, a melyen életrevaló nemzetek egészséges létük feltételeit maguknak biztosítani szokták. De erre nincs szükségünk. A jog mellettünk szól, és csak tőlünk függ, azt érvényesíteni és a közéletbe átvinni. Milyen ez a históriai jog, azt megírta Radich Ákos, Fiume városának és kerületének volt országos képviselője egy 290 lapra terjedő munkában, mely a czikkünk homlokán olvasható czím alatt épen most jelent meg a Franklin-társulat kiadványában, és melyet közügyünk legfőbb kérdéseivel foglalkozó férfiainknak legmelegebben ajánlunk. Fiúménak közjogi helyzete nem először képezi irodalmunk tárgyát. Már a forradalom előtt írt erről Gyurikovics György és Palugyai Imre. Utóbb (1866.) Szalay László fejtegette Fiume állását a magyar országgyűlésen, és e két kiadást ért művecskében már a politikai elemek lépnek előtérbe. Három évvel később jelent meg Racski Ferencz zágrábi kanonok horvátból németre fordított munkája: Fiume gegenüber von Croatien, mely egészen a horvát nemzeti párt állását foglalja el, és az absolutismus által teremtett tényekből jogokat formálván, a történet phasisait viszszatükrözi ugyan helyenkint, de nem jog-forrását. Következett Jakab Elek (1881.) »A magyar Fiume« czímü művecskéjével, mely főleg az ujabbkori fejleményeket magyarázza meg. Mind e figyelemreméltó munkákat Radich Ákos idézett munkája tartalmi bősége által túlhaladja, sőt azt mondhatnók, hogy kimeríti a kérdést, a mikép az manapság áll. Munkájának első fele inkább az ügy ethnographiai, nemzetiségi, politikai és állambölcseleti oldalát fejtegeti, az illirismus, délszlavismus és panszlavismus keletkezését és terjedését ismerteti, míg a második szigorúan a történetre és közjogra szorítkozik. Radich Ákos Liburnia történetével kezdi a rómaiak alatt, és azt nagy vonásokban a VIII. század végéig feltünteti, a midőn az avarok birodalmának megdöntése után Carnia, Istria, Noricum, Liburnia és így szerinte Fiume is a frankok uralma alá jutott. Azt mondja Radich, bogy az egykorú Constantin császár állítása szerint a magyarok uralma Taksony vezér alatt a Kulpán túl egész a tengerpartig terjedt el, és így valószínű, hogy Libur-