Századok – 1882

Értekezések - SZALAY JÓZSEF: Nápolyi László trónkövetelése és Velencze - II. 643

ÈS VELENCZE. 651 lyel a turini béke értelmében tartozott, azóta azonban, mintha nem is tartoznék azzal, fizetését rendre elmulasztá.J) Zsigmond, a ki nem keveset tartott uralkodói méltóságára, kétségkívül régóta égett a vágytól e mulasztást számon kérni, kivált mivel ez még gyönge oldalán : a zsebén is érintette, de nem akarván ellenségei számát Y elenczével szaporítani, egy ideig hallgatott a dolog felől. Úgy látszik azonban, hogy már egészen veszélytelennek találta László törekvéseit, miután úgy tapasztalta, hogy annyi idő óta megkezdte dalmácziai működését a nélkül, hogy abból valami határozottabb dolog kerekedett volna, ezért 1403. újév táján Guidoti Bertalan nevű követét Velencébe küldé, azon megbízással : követelje a köztársaságon a már három éven át elmaradt adót s egyszersmind eszközölje ki, hogy az ez évi Sz.-István napon esedékes részt előlegezze. Velencze azonban e fizetést nem tulajdonképi hanyagságból mulasztotta el, hanem mivel a köztársaság jelentékenyebb emberei között azon győződés érlelődött meg, hogy elérkezett már az ideje annak, hogy Velencze ezen bár csekély, de mégis lealázó adónak fizetését megszüntesse. Ez levén a velenczeiek gondolkozása, természetesen csak kerülő feleleteket adhattak — nem levén a diplomácziai nyelvben szokásos az ily kifejezés, »miután nem hisszük, hogy Magyarországnak legyen elég ereje azt rajtunk megvenni, tehát nem is fogjuk azt tovább fizetni.« — A januárius 9-ikén tartott tanácsülés tehát nem is azzal a kérdéssel foglalkozott, igent mondjanak-e a követnek vagy nem-et, hanem, miként fejezzék ki az utóbbit. A tanács egyik része ily szövegezést javaslott : »A királyt rég óta országán kívül találjuk. Látjuk és érezzük, hogy országában nagy és különböző változások estek s ezért, valamint más ésszerű okokból, nem teljesíthetjük azon fizetést, a melyet a király tőlünk kiván.« A többség azonban nem találta ildomosnak ezt a kifejezést s a következőben állapodott meg: »némely igaz és észszerű okokból — úgy látjuk — nem felelhetünk a királynak hozzánk intézett kívánságára.« Ezen alkalom azonban időszerűnek látszott arra, hogy a mi addig csak gondolatban, meggyőződésben volt meg, ez úttal teljes ünnepélyességgel határozattá emeltessék. »Egyszersmind végzéssé lőn, mondja a tanács üléseiről vezetett jegyzőkönyv, hogy a jelen határozat hozatala után, sem a fen említett 21,000 aranyra menő összeg, sem más hasonló természetű, sem részben, sem egészben nem adható vagy Ígérhető senkinek, hanemha a száz vagy még nagyobb számmal egybegyűlt tanács végzésére ; ne is legyen efféle a tanács elé terjeszthető, ahogy az gyakran történt, ha ennél *) Monumenta Slavorum Meridionalium IV. 4 20. 45*