Századok – 1882

Értekezések - SZALAY JÓZSEF: Nápolyi László trónkövetelése és Velencze - II. 643

ÉS VELENCZE. 649 bánásban fognak részesülni. A köztársaság kifejezte köszönetét ez útasításért — mint őszinte barátság jeléért — bozzá tevén, bogy nem kételkedik annak érvényesülése felett, mivel részéről is oly útasítást adott ki, mely szerint a nápolyi hajók a velenczei helyeken s a velenczei hajók által ép úgy tekintessenek, mint az övéik.1) Yelencze elment annyira, a mennyire csak Zsigmond egyenes megsértése nélkül mehetett. László követei azonban abban a hitben voltak, vagy úgy tettek, mintha abban a hitben volnának, hogy Yelencze talán mégis hajlandó lenne a szövetkezésre. A válasz átadásakor tehát viszont válaszolának, kijelentvén, hogy uruk ugyan igen örvend a velenczeieknek a hajózás iránt tett intézkedéseinek, azonban azt szeretné tudni, mily állást fog a köztársaság az ő irányában elfoglalni, ha, a mint szándéka, háborút indít Dalmáczia és Magyarország visszaszerzése érdekében, a melyeket ellenére »jogtalanúl bitorolnak«, fogja-e őt abban akadályozni vagy inkább segedelemben és támogatásban részesíteni ? A köztársaság tanácsa másnap — augusztus 8-ikán — felelt a nápolyi követeknek. Elmondák, hogy tegnapi szavaikból eléggé megérthették az ő őszinte, barátságos indúlatukat, de a mint már mondák, több »tisztességes és észszerű« okból nem köthetnek ligát. Ugyanezen ülésből kapott a Corfu ügyében tanácskozó bizottság útasítást, a mely helyeselvén az alkuvás addigi menetelét, felhatalmazá a biztosokat arra, hogy a vásárt megköthetik, ajánlatukat apránként egész 20,000 aranyig emelhetvén a szigetnek teljes független birtoklása fejében. 2) Nagyjából tehát most is ott voltak, a hol akkor, midőn a múlt évben megszakíták az alkuvást. Most mégis hajlandó volt Nápoly azt tovább folytatni, a mire, mint látszik, két oka vala : először az, hogy e sziget árára is szüksége volt vállalatához, másodszor az, hogy így legalább egy időre sikerűi maga iránt semlegességben megtartani Velenczét, a mi alatt alkalom nyílik lábának Dalmácziában megvetésére. A velenczei küldöttek az alkuvás további folyamán felemelkedtek a 20,000 arany megajánlásáig, de László követei kijelentik nekik, hogy ők — útasításaik értelmében — 30,000-nél kevesebbel nem érhetik be. A helyzettel gyorsan tisztába jöttek s két nap múlva, azaz augusztus 10-ikén már ez képezte a velenczei tanács értekezésének tárgyát. Két párt támadt most a tanácsban : megadják-e a 30,000-et, vagy pedig maradjanak meg a 20,000 mellett s útasítsák el László király ajánlatait. Az utóbbi pártnak ez volt okoskodása: »mindenki előtt nyílván vagyon, hogy László abban fáradozik, hogy elégséges pénzt teremthessen elő, a melylyel terx) U. a. IV. 468. — a) U. a. IV. 469. Századok. 1 882. VIII. füzet. 45