Századok – 1882

Értekezések - FRAKNÓI VILMOS: Magyarország és a cambrayi liga 1509-1511. - II. 366

386 magyarország Minden alkalommal ismételé, Logy semmitől sem kell tartania. »Hagy lármázzanak a rendek, — mondá egy ízben — bármit határoznak: mégis semmi sem fog történni.« More Fülöp is megnyugtatá, hogy az országgyűlés végzésének már csak azért sem lehet következménye, mert a királyi kincstár üres, az urak pedig nem akarnak pénzt adni. »Tépjenek szét darabokra — mondá —-és lelkem szálljon a pokolba, ha valaha magyar sereg átkel a hegyeken Dalmátia elfoglalására.«2) Mindazáltal a velenczei követ, mint tapasztalt diplomata, jól tudta, hogy a rendek megállapodása, még ha azt nem is hajtják végre, nagy kudarcz ő rá nézve, és kedvezőtlen hatást gyakorolhat Yelencze ügyeinek menetére. Felhasználta tehát a legelső alkalmat, hogy neheztelését a király előtt kifejezze. Július 7-én ritka ünnepély tartatott meg Tatán. Rómából külön pápai küldött, a modrusi püspök, érkezett, oly czélból, hogy Ulászlót, a szentelt kard átadásával a kereszténység bajnokává és hadvezérévé avassa fel. Szabad téren, diszes sátor alatt, oltárt állították fel. A király, főrendek által környezve jelent meg A gyülekezet fényét emelte a pápa, a császár, a franczia és lengyel királyok, a signoria, a moldvai és havasföldi fejedelmek követeinek jelenléte. A modrusi püspök misét mondott, s annak végeztével ibolyaszinű bársonyból és hermelinből készült föveget tett a király fejére, és egy nagy kardot helyezett kezeibe. Mire beszédet tartott, melyben a török ellen intézendő hadjáratra buzdította a királyt és a rendeket, kiket végről pápai áldás- és általános búcsúban részesített.1) Mikor ezen ünnepélyt megelőzőleg, a kiilhatalmak követei Ulászlónál tisztelkedtek, bár ezen alkalom hivatalos ügyek tárgyalására épen nem vala kedvező, Pasqualigo szóba hozta az országgyűlés végzését és megjegyzé, hogy »a régóta fennálló baráti viszony után, egészen más eljárást volt joga reméllenie,« és kérte a királyt, hogy ne hagyja el a köztársaságot. Ulászló röviden válaszolt: »Később beszélünk ezen ügyről.« 1) Pasqualigo, 1510. julius 10-én, testvéreihez intézett magánlevele. (Marino Sanudónál. Wenzel kiadása. 201. 1.)