Századok – 1882

Értekezések - FRAKNÓI VILMOS: Magyarország és a cambrayi liga 1509-1511. - II. 366

384 magyarország A primas figyelemmel hallgatta végig hízelgő nyilatkozatait, bizalmas közléseit és kérdéseit. Mire megragadva a követ jobbját, mosolylyal ajkán, így szólott: »Arra, hogy mi innen a saját költségünkön hadakat küldjünk, ne számítsatok. Pénzünk nincs ; már pedig ezer ember felszerelése 5—10,000 aranyat igényelne. Kár e dologról szólani. De azért nem kell félni. Én minden jót reméllek. Bízzatok bennem. A pécsi püspöknek pedig üzenjétek meg, hogy Dalmátia átengedése iránt utasítást fogtok kérni a signoriától. Igy elhárítjátok magatoktól a rendek haragját. És azután fölösleges lesz az utasítás iránt írni.« Pasqualigo követte a tanácsot. Titkára által értesíté a cancellárt, hogy kész Dalmátia átengedése tárgyában jelentést tenni a signoriának, és utasítást kérni. A válasz úgy hangzott, hogy azt korábban kellett volna megtenni ; most már késő, a rendek szét akarnak oszolni, és határozni fognak. És csakugyan ugy látszott, hogy az eldöntés órája közeledik. Július 3-án és 4-én a főrendek és a köznemesség küldöttei, a király elnöklete alatt, üléseket tartottak. A cancellár jelentést tett a velenczei követtel folytatott tárgyalások eredménytelenségéről. Több szónok hevesen beszélt a köztársaság ellen. Azt is felhozták, hogy a Magyarországnak fizetett évi díj, a signoria könyveiben, zsold (salario, soldo), nem adó (contributio) czímén vezettetik. Gyalázat volna az országra — mondották — ha valami kevés posztóért és ékszerért, amit Yelencze az évdíj fejében, értékén felül számítva, ád, az ország Dalmátia visszafoglalásáról lemondana. És mikor Bakocs a köztársaság védelmére emelte szavát, szemébe mondották, hogy »ő a köztársaság által meg van fizetve!« A nagy többség erőteljesen sürgette a cambrayi ligába való belépést; Yelencze barátjai lassanként elhallgattak. Ekkor a császár és a franczia király követei meghívattak a gyűlés színe elé, és megkérdeztettek, vájjon el vannak-e látva teljhatalommal arra, hogy az általok előterjesztett ügyekben tárgyalhassanak és végezhessenek. Mire válaszolták, hogy a bemutatott megbizó levélen kivűl más meghatalmazásuk nincs, de készek ilyet küldőiktől kérni. A velenczei követ, a ki pontosan értesült a tárgyalások menetéről, lázas tevékenységet fejtett ki. Bejárta, informálta a